Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
5. Vízgyűjtőfejlesztési esettenulmányok
279 kolatánál az árvízvédelmi töltésekbe épített zsilipeket az árvizek idején lezárták és a belvizek szivattyús átemelése vált szükségessé. Jelenleg a belvízrendezés 3,2 millió ha területre terjed ki a Tisza völgyben. Ennek mintegy 80%-a mezőgazdasági művelés alatt áll. A belvizek szabályozására szolgáló közcélú csatornahálózat hossza 24.000 km. A 217 szivattyútelep kapaci-1 tása 500 «7 Bee. A 19. század második felében a Tisza-völgyében végzett nagyszabású ár és belvízmentesítés! munkák azonban csak kezdetét jelentették a vizgyüj tőfej lesztési tevékenységnek, amely a vizektől visszahódított terület társadalmi-gazdasági hasznosításának elősegítését is célul tűzte ki. A Tisza-völgyben, az elmúlt évtizedekben a vizgyüjtőfej- lesztés keretében, a vízhasználatok fejlődésének eredményeként a vízigények nagyarányú növekedésének lehetünk tanúi (öntözés, halastógazdálkodás, lakossági és ipari vízellátás, hajózás,viz- erőhasznositás, üdülés, stb.) (5-2. ábra). 1975-ben már a lakosságnak 55-60%-a volt ellátva egészséges ivóvízzel. A csatornázott területen élő lakosság aránya mintegy 20%. Az öntözési kapacitás mintegy 300 ezer ha. A vízigény csúcsban (julius- au- gusztusban) 150-250 nr/s, évente mintegy 2,5-3,5 milliárd nr , az öntözési igények időjárástól alapvetően függő alakulásának megfelelően. Kiépültek az elBŐ ivóvízellátó regionális rendszerek. Az igények növekedésével párhuzamosan mind fontosabb a térben és időben megoszló vízkészletek ismerete és racionális tervszerű hasznosítása. Előtérbe került a vízkészletekkel való gazdálkodás. A vízgyűjtő teljes potenciális vízkészlete kereken 2> km-^év. A maximális évi lefolyás 56, a minimális 12 km^. A vízkészlet minőségi viszonyait tekintve, a Tisza a KGST minősítés szerint ezidőszerint még első osztályú, a mellékfolyók II. és III. osztályúak. Néhány kisebb vízfolyás hosszabb-rövidebb ideig ennél rosszabb.
