Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
5. Vízgyűjtőfejlesztési esettenulmányok
271 5. VÍZGYŰJTŐ PEJ IjESZTÉSI ESETTANULMÁNYOK A vizgyüj tófej lesztés az elmúlt évtizedek során világszerte számos vízgyűjtőterületen már magas szintet ért el, a fejlesztés hosszutávu terveit is sok helyen kialakították. Példaként említhető a Volga, a Duna, a Rajna, a Rhone, a Dnyeper,Cb, Colorado, Columbia, Ohio, a Tennessee, Pó, Ganges, Mekong, Ni- lus, itthon a Tisza, a Zagyva-Tarna, a Velencei tó, a Zala vízgyűjtője. E fejezet célja az, hogy esettanulmányok formájában mutassa be a vizgyüj tőfej lesz tés helyzetét, fejlődési irányát néhány vízgyűjtőn. Remélhetőleg, e különböző feltételeket tűk - röző esettanulmányok hozzásegítenek a vizgyüjtőfejlesztés bemutatott koncepciójának elfogadásához, a társadalmi-gazdasági növekedéssel összefüggő hosszutávu vizgyüjtőfej le sítési folyamat szükségességének felismeréséhez. Hozzájárul ahhoz, hogy a viz- gyüj tőterületek fejlődését ne csak regisztráljuk, esetleg elemeiben irányítsuk, hanem a vízgyűjtőterületet komplexen, rendszerében fejlesszük. 5.1 A TISZA VÍZGYŰJTŐJÉNEK FEJLESZTÉSE A csaknem 1000 km hosszú Tisza folyo kerekded vizgyüjtőjeo nek területe a dunai torkolatnál 15.000 km , a szegedi szelvénynél 138.000 km^. Területe öt szocialista ország, 8%-ban a Szovjetunió, Románia (46%), Csehszlovákia (10%), Magyarország (30%) és Jugoszlávia (6%) területéhez tartozik. A vízgyűjtő síkvidéki, 200 m alatti területének legnagyobb része (56%-a) Magyarországon fekszik. Az országok területének a Tisza-völgyre jutó hányadát vizsgálva, Magyarország területének 50%-a van e folyóvölgyben, Romániának 30, Csehszlovákiának 12, Jugoszláviának 4%-a, mig a Szovjetunió esetén ez jelentéktelen (Dégen. 1974)
