Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IX. Szitkey László: Vízellátás és csatornázás
vízellátás és csatornázás 343 14. táblázat A megfigyelt üzemek és közintézmények felszíni vízkivételének megoszlása vízrajzi egységek (vízgyűjtő területek) között Vízgyűjtő területek Felszíni vízkivétel (vízfolyások) m3/nap Duna vízrendszere: Duna 1 448 594 Rába és mellékfolyói 81 658 Séd—Gaja 12 156 Balaton 16 960 Sió—Kapos 1 900 Helyi patakok 26 915 összesen: 1 588 183 Dráva vízrendszere: Dráva _ D ráva mellékvizei 2 868 Összesen: 2 868 Tisza vízrendszere: Tisza 918 580 Szamos—Kraszna 10 950 Sajó és mellékvizei 1 090 514 Zagyva és mellékvizei 79 554 Körösök 39 182 Összesen: 2 138 780 Vízbeszerzés egyéb és meg nem állapítható helyen 117 592 F orrások 66 867 Összesen: 3 914 290 A kivont szennyező anyagok értékesítése révén nem egyszer a tisztítási üzemköltség, sőt a berendezések amortizá-ciója is megtérül. A szennyvíz-kibocsátás mennyisége kisebb, mint az összes vízbeszerzés. A különbözet legnagyobb része a hűtő- és vízforgató-berendezéseknél keletkező párolgási, per- meteződési és elszivárgási veszteség és a késztermékbe kerülő vízmennyiség. (Utóbbi főként az élelmiszeripar egyes ágainál: konzerviparnál, söriparnál stb. fordul elő.) Az ipari csatornázás és szennyvíz kezelés kialakulása az iparosodás függvénye. Hazai fejlődésünkről forrásmunkák hiányában számszerű kép nem alkotható. A jelenlegi helyzet ismeretét az Országos Vízügyi Főigazgatóság által az üzemek és intézmények 1958. évi vízgazdálkodási adatainak összegyűjtése érdekében 1959. év elején végrehajtott országos felmérés biztosította. (Az adatokat a 19 — 21. táblázatok ismertetik részletesen.) Az országos felmérés keretében megfigyelt üzemek és közintézmények összes víz- beszerzésük 90%-át kitevő, 4,6 millió m3/nap maximális mennyiségű szennyvizeik túlnyomó részét saját hálózatukon juttatják a befogadóba, 9%-át, 0,4 millió m3-t a közcsatornákon keresztül vezetik el.
