Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IX. Szitkey László: Vízellátás és csatornázás
VÍZELLÁTÁS ES CSATORNÁZÁS 337 juttatják a befogadóba. A városi csapadék-csatornázás kizárólag a csapadékvizek elvezetésére szolgáló hálózatot foglalja magában. A kis csatornamüvek egy-egy kisebb település, illetve településrész házi szennyvizeit, esetleg csapadékvizeit a közcsatornaművekhez hasonló technológiával gyűjtik össze, vezetik el, teszik ártalmatlanná és juttatják a befogadóba. A körzeti csapadék-csatornák a közterületekre hullott csapadékvizeket a terep domborzati viszonyaihoz idomuló, általában össze nem függő, rövid hálózatokban gravitációs úton gyűjtik össze és tisztítás nélkül, rendszerint több csatoma-kitorkoláson át juttatják a befogadóba. A háztartásokban keletkező szennyvizek ártalommentes elhelyezésére szolgáló, nem közmű-jellegű berendezések a házi szennyvíztisztító berendezések és a pöcegödrök. A házi szennyvíztisztító berendezések egy-egy lakó- vagy középület, esetleg zárt épülettömb szennyvizeit különböző tisztítási technológia alkalmazásával tisztítják meg, közterületi csatornahálózatuk nincs. A pöcegödrök csupán a szennyvizek összegyűjtésére szolgálnak. Mindkét berendezésből az összegyűlt szennyvíz-iszapot időnként el kell szállítani. A többé-kevésbé kirothadt iszap mezőgazdasági (trágyázás), esetleg ipari (értékesíthető nyersanyagok kivonása, biogáztermelés stb.) célokra hasznosítható. A házi, üzemi és intézményi szennyvizek mennyisége ezek vízfogyasztásától, a csapadékvíz mennyiség az éghajlati viszonyoktól függ. Közcsatomázás kiépítése csak többszintes, zárt beépítés esetén (100 fő/h-nál nagyobb laksűrűség), általában városokban szükséges. Mezőgazdasági jellegű településeken a háztáji gazdaságok pöcegödreinek megfelelő kiképzésével (vízzáró falazat és zárt fedés), a városközpont épületeinél házi szennyvíztisztító berendezések építésével lehet a járvány- veszélyt elhárítani. A csatornázás kialakulása a települések városiasodásának, a fürdőszobával és víz- öblítéses WC-vel felszerelt lakások elterjedésének függvénye. Városi vízmű építése általában szükségessé teszi közcsatornázás létesítését. Hazánkban Budapesten és az iparilag fejlett vidéki városokban épült csatornamű, többségben a századforduló év-' tizedei során. Tekintettel arra, hogy a csatornázás beruházási költségei a vízműépítési befektetések három-négyszeresére rúgnak, nem minden közműves vízellátással rendelkező településen épült csatornamű. A fejlődés során általában először a kisebb költséget igénylő csapadékvíz-csatornázás alakult ki, sok városunkban a többé-kevésbé tisztítatlan házi szennyvizeket is ide vezették be (pl. Sátoraljaújhelyen, Veszprémben, Zalaegerszegen stb.). Az ilyen, szabálytalanul létesített „orvbekötések” járványveszéllyel fenyegetik a környék lakosságát. A jelszabadulás után a csatornázás fejlődése is meggyorsult, de elmaradt a vízellátás fejlesztéséhez képest. 1945—1958. évek között közel 1500 km hosszú közcsatorna épült, több, mint a második világháború előtti teljes hálózat (7. ábra). A szennyvíz-csatornával ellátott területen élő városi lakosság részaránya a városok össznépességéhez viszonyítva 40%-ról 48%-ra emelkedett (8. ábra). Új csatornamű épült többek között Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, Oroszlány, Várpalota városokban. A fejlődést korábbi országos felmérés hiányában, teljességre nem törekvő, egyélű adatgyűjtésen alapuló tanulmányokon csak közelítően lehet lemérni. A városok csatornázásának fejlődésénél gyorsabb ütemű volt az új közcsatomaművek, ill. Ids csatornaművek építése a községekben (9. ábra), elsősorban az ipari és bányász lakótelepeken, pl. Berentén, Bodaj- kon, Nagybátonyban, Petőfibányán, Sajószentpéteren stb. Az 1958. év végi helyzet ismeretét az Országos Vízügyi Főigazgatóság által végrehajtott országos adatgyűjtés biztosította. 1958. év végén az összlakosság 22%-a élt szennyvíz-csatornával kiszolgált területen, ennek túlnyomó többsége a fővárosban és az iparilag fejlett megyékben (15. táblázat). Az ország területén 47 közcsatornamű, 50 kis csatornamű üzemelt, további 106 helyen volt csapadék-csatornázás. E művek 3373 km hosszú hálózatán létesült 88 000 bekötésből naponta maximum 980 000 m3 házi és üzemi szennyvizet vezettek el. A szennyvizek 89,4%-át veszélytelenül befogadóba vezethették, 10,6%-a azonban, tisztításra szorul (16—18. táblázatok). A hígításhoz-képest nem kielégítő tisztítás nélkül elvezetett kereken 100 000 m3/nap szennyvízmennyiség teljes egészében minimális vízhozamú, nyáron többnyire kiszáradt medrű befogadókba kerül, így az okozott szennyvíz-kár és járványveszély fokozott. 22 Vízgazdálkodásunk számokban
