Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IX. Szitkey László: Vízellátás és csatornázás
330 VlZGAZDALKODASUNK SZAMOKBAN IPARI VÍZELLÁTÁS Ipari vízellátás néven foglaljuk össze az ipari, építőipari, mezőgazdasági, szállítási, hírközlési, kereskedelmi és a kommunális szolgáltató üzemek, valamint a kommunális, kulturális és szociális ellátást nyújtó közintézmények termelési technológiájához, ill. rendeltetésszerű működéséhez szükséges vízmennyiség folyamatos biztosítására irányuló tevékenységet. Feladata tehát az ipari termelésen kívül minden egyéb termelő, vagy nem termelő tevékenység kiszolgálása, mely nem tartozik a lakosság háztartási víz- szükségletének kielégítése (ivóvízellátás), ill. a mezőgazdasági vízhasznosítás (öntözés) és a vízerő-hasznosítás fogalomkörébe. Az ipari vízellátás szorosan kapcsolódik az ivóvízellátáshoz, sok esetben a vízszolgáltatást közös művekről oldják meg. A városi vízművek termelésének jelentős részét az ipar és a közintézmények fogyasztják el, ugyanakkor sok esetben az üzemi vízellátó berendezésekkel gondoskodnak a dolgozók munkahelyének mosdó- és fürdővíz-igényének kielégítéséről. Az üzemi mosdó- és fürdőhálózat gyakorlatilag a felszabadulás után épült ki. <i. ábra. Ipari, üzemi és intézményi vízellátó művek napi maximális víztermelésének fejlődése 1948—1958. évek között Az ipari vízellátás hazánkban a múlt század második felében, az ipari fejlődéssel párhuzamosan alakult ki. Az akkori tőkés termelési viszonyoknak megfelelően minden gyúr, üzem önálló vízellátásra rendezkedett be, a közös vízellátó berendezéssel rendelkező üzemek száma elenyésző volt. Ez az elkülönültség az utóbbi évekig fennmaradt, mert egyrészt az egyes ipartelepek technológiai vízszükségletének kielégítése helyi vízkészletekből még megoldható volt, másrészt hiányzott az iparfejlesztési beruházások vízgazdálkodási koordinációja. Bár a tervgazdálkodás lehetőséget nyújtott az ipartelepítésnél a vízellátási szempontok gazdaságosságának mérlegelésére, a gazdasági tervezés terén jelentkező tapasztalatlanságunk következtében a felszabadulás után tovább nőtt a vízgazdálkodási szempontból helytelenül telepített nagyüzemek száma. Az 1948. év óta tervszerűen végrehajtott szocialista iparosítás terén elért hatalmas eredmények a vízellátás vetületében is jelentkeztek. A háborús károk helyreállítása után, 1948. évben az ipari vízellátó művek kapacitása 2,2 millió m3/nap volt, ma 4,2 millió m3/nap (6. ábra). A művek fejlődése ennél jóval nagyobb mértékű, mert az híj vízigényes nehézipari üzemek többsége vízszegény területeken települt, ahol a vízszerzési lehetőségek korlátozottsága intenzív vízforgatás bevezetését tette szükségessé. A jelenlegi helyzet ismeretét az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízellátási és csatornázási főosztálya által 1959. év elején végrehajtott országos adatfelvétel biztosította. A felmérés elsőrendű célja, a vízmérlegek készítéséhez szükséges vízhasználatok nagyságának és hatásainak megállapítása volt. Az adatgyűjtés kiterjedt a minisztériumi ipar tel-
