Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)

VIII. dr. Fóris Gyula: Halászat, víztározás

296

VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZÁMOKBAN

A magyar halászat termelési

(Az FM Halászat

i

Megnevezés

1920.

q

1930.

q

1934. és 1938-as évek átlaga,

q

1938.

q

1945.

q

1946.

q

1947.

q

Halgazdasági Tröszt

15 000

33 000

40 000

38 000

2000

5 000

9 000

Balatoni Halászati V.

4 259

13 920

13 000

13 320

4330

12 080

11 360

Állami G. Tógazdaságai

—---—

—

—

1

00

200

Állami G. Rizsföldi halai

—

—

—

—

—--—

T

sz tógazdaságok

—

—

—--- '--- •

—

—

T

sz rizsföldek

—

—

—

—

—

—

—

Elektromos halászat

—

—

—

—

—

—

—

Halászati tsz-ek

9 000

9 000

9 000

10 000

1000

3 640

8 420

Horgászok (MOHOSZ)

350

500

—

1 500

350

520

1 040

FM Kísérletügy tavai

—

—

—

—

—

—

130

Egyéb szektor

1 391

2 580

3 180

.

Összesen :

30 000

59 000

62 000

66 000

7 680

21 340

30 150

Tógazdasági haltermelés

15 000

33 000

40 000

38 000

2000

5 100

9 330

Exportra kiment ebből

—

20 191*

10 800

9 649

_

830

* A jugoszláv és lengyel tranzitó exporttal együtt.

költség alapulvételével — kb. 17 éves visszatérülést jelent. Vannak azonban olyart tógazdaságok, atíol a fenti halhozam kétszerese, sőt háromszorosa is előfordul, és így ezeknél a visszatérülés jóval rövidebb.

llalhústcrmelés

A 11. sz. táblázatban feltüntettük a Föld halfogási eredményeit, millió t-ban, a század elejétől 1958-ig, illetve a távlatban előirányzott fogásokat.

Eszerint 1955-ben egy főre átlagosan 10 kg halhús jutott. A halfogásoknak azonban, csak kb. 10%-a az édesvízi hal. Pl. 1956-ban 2,7 millió t volt, ami csupán kb. 1 kg-t jelent fejenként.

A második világháború előtt Európában 100 kg húsfogyasztásból csak 33 kg volt a hal, 1955-ben már 59 kg-ra emelkedett a fogyasztás. Az TJSA-ban ezidő alatt 16 kg-ról 27 kg-ra növekedett a halfogyasztás.

A 12. táblázat feltünteti hazai haltermelési eredményeinket 1920—1959. évek között. A 13. táblázat számot ad az egyes termelő szektorok 1958. évi fajlagos halhozamairól. A 14. táblázat pedig halexportunk alakulását mutatja az első világháború utáni időktől napjainkig.

VÍZTÁROZÁS

A vízzel, mint korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló természeti kinccsel, tervszerűen kell gazdálkodni, és az összes népgazdasági ágak vízigényét arányosan ki kell elégíteni. Ennek során víztározással meg kell akadályoznunk az időszakosan jelentkező vízhiányokat. így egyenletesebbé tehet jük vízfolyásaink szélső határok között ingadozó vízhozamait, és egybehangolhatjuk a vízigényeket a szükségletekkel. A víz-