Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)

VII. Alcser J.–dr. Balogh J.–Hajdú L.–Kálmán M.–Pintér B.: Öntözés

230 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN Öntözéseink területi elhelyeződését mutatja a 8. táblázat, amely öntözéseink országrészenkénti eloszlását és arányát tünteti fel. Az egyes évek hullámzó eredményei az összterület változásait követik. Megállapítható azonban, hogy az öntözések súly­pontja végérvényesen az Alföldre helyeződött. Ez a körülmény az Alföld csapadék­szegény éghajlatával, öntözésre alkalmas terepviszonyaival, és nem utolsósorban a rizstermelés lehetőségével magyarázható. Ezenkívül elősegítette az alföldi öntözések kiterjedését a tiszai és körösi öntöző-főművek kiépítése és a mezőgazdasági nagy üze­mek (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) kialakulása is. A 9. táblázatban az 1958. évi öntözéseinket vízvidékek (régiók, ill. alrégiók) sze­rinti csoportosításban mutatjuk be. Ez a táblázat feltünteti többek között az egyes vízvidékek öntözéseinek mértékadó nettó vízigényét szivárgási és párolgási veszteség nélkül, amiből tájékoztatást kapunk az egyes vízvidékek leterheléséről. A vízigény kiszámításánál az alábbi öntözési normákat alkalmaztuk : 1. Tiszavölgyben : rizsnél 0,64 1/sec4 kh felületi öntözésnél 0,20 1/sec- kh esőszerű öntözésnél 0,10 1/sec- kh 2. Duna-völgyben : rizsnél felületi öntözésnél esőszerű öntözésnél 2,28 1/sec- kh 0,40 1/sec- kh 0,20 1/sec- kh Végül a 10—15. táblázatokon részletesen bemutatjuk az 1959. évi öntözések terü­leti adatait : termelőszektor, növénykultúra és öntözési 'mód szerinti, megye, növénykultúra és öntözési mód szerinti és vízügyi igazgatóság, növénykultúra és öntözési mód szerinti megoszlásban. A táblázatok ezenkívül mutatják a vetésforgóba állított területeket, a limános öntözéseket, az üzemen kívüli telepek kiterjedését, a fekete ugarként művelt területe­ket, az öntözésből végleg kikapcsolt telepek kiterjedését, a tereprendezett területek nagyságát és az öntözések üzemelés szerinti megoszlását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom