Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VI. Vaits Ferenc–Mayer László: Vízfolyások rendezése, lecsapolások, vízmosáskötések és talajcsövezések
VÍZFOLYÁSOK rendezése. LECSAPOLASOK. vízmosáskötések 167 A vízgyűjtő alulról felfelé haladva Gyöngyös környékén megy át hegyvidéki jellegbe, a város alatt 100—150 m A. f. átlagos magasságú. Az erdőborítottság Gyöngyös alatt elenyésző, feljebb jóval kiterjedtebben erdősült. Évi csapadékmennyiség a hegyekben a 700 mm-t is meghaladja, míg Gyöngyös alatt átlagosan 500 mm. A Zagyva vízgyűjtője a Oalga-beömléstől a torkolatig A Zagyva alsó szakaszának vízgyűjtőjét nyugatról a Tápió vízválasztója és a gödöllői dombvidék magasabb, hullámos térszíne zárja le. Észak felől a Zagyvától a Sajóig a Mátra és a Bükk hegység lábához simuló magasabb törmeléklejtő húzódik, és ezen a lejtőn érkeznek le az alföldi medencébe a Galga, Zagyva, Gyöngyös és a Tama, A medence felszíne jelentékeny részében pleisztocén törmelékkel fedett. Vizei a felszínbe jól beágyazottak, de beágyazásuk nem egyenletes. A lösz a medencében már csak kis mértékben maradt meg, mert részben a vízfolyások hordták el, részben a futóhomok borította be. A medence keleti oldalát a Tisza vízgyűjtőjétől egy alacsony törmelékkúp választja el. A.medence észak — déli tengelye Vámosgyörktől keletre kiindulva Szolnok irányába vezet. A vízgyűjtő főfolyója a Zagyva, amely Szolnoknál ömlik a Tiszába. Szolnok felett a vízgyűjtő kb. Tápiószele község vonaláig nyakszerűen szűk és északnyugati irányban húzódik. Ott kiszélesedik, és nagyjából északi irányban növekszik kiterjedése. Szélessége Jászdózsa környékén kb. 65 km, Hatvantól a vízrendszer legyezőszerűen szétágazik. Tengerszint feletti magassága a torkolatnál 85 m, Jászdózsa térségében 111 m, majd innen rohamosabban emelkedik. Az erdőborítás a vízgyűjtőben gyakorlatilag elenyésző. Az évi csapadékmennyiség 500—550 mm körüli. A Tisza balparti vízgyűjtője Rakamaz—Fegyvervek között és a Hortobágy— Berettyó vízrendszer A vízgyűjtő területei részben a debreceni löszháton, részben a Nyírségen helyezkednek el. A löszhát enyhén hullámos felszínű, szélein vízfolyásokkal szabdalt, vastagsága néhol az 5 m-t is eléri. A felszíni talajréteg televényes, vályogos termőföld, amely a homokos iszapos üledékre por alakjában rakódott alföldi löszből a füves vegetáció hatására alakult ki. A löszhát a nyugati szélen hirtelen lejt, keleten a Nyírséggel határos. A lösztakaró alatt szikes rétegek is előfordulnak. Nyugati és déli lejtőjén berágódott vízfolyások keletkeztek, mint a Vidiér és Tocó. A Nyírség az Alföld síkjából átlag 30—40 méterrel emelkedik ki, észak és dél felé enyhén lejt. Felszíne hullámos, észak — déli irányú, erózió-kialakította keskeny völgyekkel, amelyek sűrűn hálózzák be a Nyírséget és nagyjából párhuzamosak. Nyírbátor, Nyírábrány és Nyírlugos községek határában az egyes dombok, amelyeknek anyaga gömbölyített szemű futóhomok, magassága a 180 m A. f. szintet is eléri. A vízgyűjtő legjelentősebb vízfolyása a Kösely—Kondoros—Tocó. Debrecen városától északkeletre ered, északkelet—délnyugati irányban haladva, majd kelet—nyugati irányban eltérve Hajdúszoboszló határában keresztezi a Keleti Főcsatornát. A Vidiér, a Kösely után a legnagyobb vízfolyás, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog és Hajdúhadház határát érinti. Az érmelléki vízfolyások a Berettyó mellékágai. A vízgyűjtő kevéssé erdőborított, a nyírségi futóhomok megkötése érdekében eredményes fásítást hajtottak végre akáctelepítéssel. Az évi csapadék mennyisége 550 mm körül mozog. A kultúimérnöki feladatkörbe tartozó vízfolyások A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1075/1957. Korm. sz. — a vízügyi feladatok pénzügyi fedezetének biztosításáról szóló — határozata az állandó jellegű vízfolyásokat — a 10 évenként általában egyszer előforduló vízhozamuk szerint — három kategóriába sorolta. így az első kategóriába az említett gyakorisággal 50 — 70 nP/sec vízmennyiséget szállító ; a második kategóriába a 3 — 50 m3/sec-os ; a harmadik kategóriába pedig a 3 m3/see-nál kevesebb vízhozamú, alárendelt jelentőségű vízfolyá-
