Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
I. dr. Zrinyi József: A vízgazdálkodás jelentősége és szervezete
A VÍZGAZDÁLKODÁS SZERVEZETÉNEK KIFEJLŐDÉSE ÉS JELENLEGI INTÉZMÉNYEI Hazánkban a sajátos földrajzi és szélsőséges éghajlati adottságok miatt a vízzel kapcsolatos kérdések és munkálatok mindig különlegesen nagy fontosságúak voltak. Ennek ellenére a nagyobb arányú rendszeres vízi munkálatok — főleg a másfélszázados török hódoltság miatt — csak a múlt század negyvenes éveiben indultak meg a Tisza- szabályozással Széchenyi István kezdeményezésére. A munkálatok költségei ekkor az érdekelt közbirtokosságot terhelték. Csakhamar nyilvánvalóvá vált azonban ennek az elvnek a tarthatatlansága, s ezért az 1850. július 16-i rendelet a folyószabályozást állami, iaz ármentesítést és az azzal kapcsolatos munkákat pedig érdekeltségi (társulati) feladattá tette. Az ármentcsítő és belvízszabályozó munkák hitelfedezetét — az esetleges állami támogatáson és a hosszúlejáratú kölcsönök ön kívül — csaknem 100 éven keresztül az érdekeltségek útján biztosították. Hasonló elv érvényesült a későbbi évek folyamán végrehajtott helyi jelentőségű kultúrmérnöki munkáknál (patakszabályozás, lecsapolás, vízmosáskötések stb.). Ezek költségeit is az érdekeltek viselték (nagyobb munkáknál 50—70%-os állami hozzájárulással), hasonlóan az öntözésekhez, ahol a főműveket az állam, az egyes telepeket pedig a tulajdonos építtette meg. A múlt században meginduló iparosodás és kereskedelem a vízi utakra, a hajózásra hívta fel a figyelmet. Ennek nyomán állították fel a folyammémöki hivatalokat. A mező- gazdasági termelés fokozatos fejlődése pedig 1880-ban éltrehívta a kultúrmérnöki hivatalokat, majd néhány év múlva az Országos Halászati Felügyelőséget. Ezenkívül elősegítette újabb és újabb vízitársulatok megalakulását. Az Országos Öntözésügyi Hivatal jóval később, 1938-ban kezdte meg működését. A múltban tehát a vízgazdálkodási feladatokat a különböző helyi érdekeltségek (vízitársulatok), továbbá az állami folyam- és kultúrmérnöki hivatalok látták el. Bár tagadhatatlan, hogy az ármentesítő, belvízrendező, lecsapoló és öntöző társulatok igen jelentős munkát végeztek, azonban főként a nagybirtokok érdekeinek kiszolgálói voltak. Ezért nem lehetett az egyes társulatok között összhang, és a vízgazdálkodás egységes irányelvei nem érvényesülhettek még a műszaki megoldásoknál sem. A vízitársulatok 1948-as államosítása jelentős változást hozott a vízgazdálkodás szervezetében. A 6.060/1948. Korm. sz. rendelet az összes vízgazdálkodási kérdések megoldását állami feladatnak nyilvánította, és azok irányítására egységes vízgazdálkodási szervezetet, az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt hozta létre. Áz Országos Vízgazdálkodási Hivatal feletti kettős felügyelet (Földművelésügyi Minisztérium, Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) 1951-ben a vízgazdálkodás egységes szervezetének kettészakadásához vezetett. Ennek másféléves ideje alatt a vízgazdálkodás társadalom—- gazdasági jelentőségének emelkedése igazolta azt, hogy a vízgazdálkodási tevékenység egyes ágazatai'— természeti összefüggésük miatt — nem választhatók el egymástól. Ennek felismerése alapján az 1.060/1953. (IX. 30.) Mt. h. sz. határozat újból megteremtette az egységes állami vízgazdálkodási szervezetet és létrehozta az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felállításával olyan egységes vízgazdálkodási szervezet alakult ki, amely a vízgazdálkodás valamennyi ágát — a vízrendezéstől a víz- hasznosításon át a szennyvíz-elvezetésig — magában foglalja. Ez a szervezet korszerű technikai eszközökkel felszerelve, a népgazdaság összpontosított erőforrásaira és társadalmi szervezettségére támaszkodva képes kielégíteni a vízgazdálkodás iránti követelményeket mind a vizek rendezése, mind a vizek hasznosítása terén.
