Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

32

tékát (pl. DIN 19700)j más esetekben ezt az értéket optlmumszá- mltás eredményeként kapják. Jelenleg azonban még az a leggyakoribb e3et, amikor a tervezőnek magának kell a (tűrhető) kockázatot megállapítania. Ez a döntés sokszor nagyon nehéz, következményei pedig alig tekinthetők át. Ha meggondoljuk, hogy a tűrhető kockázat értékének már csekély megváltoztatása is milyen súlyos hatással lehat - amint azt az V.6 ás a VI.II. fejezetben bemutatjuk - a méretezésre, a költségekre, sőt még a terv megvalósíthatóságára is komolyan attól kell tartanunk,hogy azoktól az emberektől, akiknek ilyen kérdésekben dönteniök kell, gyakran az illetékességűket meghaladó dolgot kívánnak. Ezen segíteni kellene, előszöris megfelelő normák kiadásával,másodszor megfelelő döntési segédletek kidolgozásával ás harmadszor egyéb olyan módszerek kidolgozásával és alkalmazásával, amelyek a valódi optimumokat keresik s ezzel a döntések imént amlitett fajtáját fölöslegessé teszik.

II .4 A KISZÁMÍTHATÓ KOCKÁZAT ÉS A BIZONYTALANSÁG

Eddig csak a valószínűségi eloszlások ismerete alapján számítható kockázatról volt szó. Ennek feltétele, hogy a szóban- forgó érték halmazának valószinüségi eloszlása ismert legyen. Valójában azonban a bennünket érdeklő hidrológiai folyamatokból C3upán egy-egy mintát ismerünk, amelynek terjedelmét a rendelkezésre álló észlelési adatok mennyisége határozza meg. Ez a minta a legjobb esetben is az anyasoka3ág valószínűségi eloszlásénak és az utóbbi paramétereinek jó becslését szolgáltatja. Rövid és pontatlan észlelési sorozatok esetében ezért további Jelentős, többnyire nem számítható többlet-bizonytalanság lép fel.

A tervezési eljárások esetében határozottan meg kell különböztetnünk a kiszámítható kockázatot (amely pl. a 100 éves árviz számításakor méretezési alapelvként Jelentkezik) a nem számítható bizonytalanságtól, amelyet a minta pontatlansága