Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

32 tékát (pl. DIN 19700)j más esetekben ezt az értéket optlmumszá- mltás eredményeként kapják. Jelenleg azonban még az a leggyako­ribb e3et, amikor a tervezőnek magának kell a (tűrhető) kocká­zatot megállapítania. Ez a döntés sokszor nagyon nehéz, követ­kezményei pedig alig tekinthetők át. Ha meggondoljuk, hogy a tűrhető kockázat értékének már csekély megváltoztatása is mi­lyen súlyos hatással lehat - amint azt az V.6 ás a VI.II. feje­zetben bemutatjuk - a méretezésre, a költségekre, sőt még a terv megvalósíthatóságára is komolyan attól kell tartanunk,hogy azoktól az emberektől, akiknek ilyen kérdésekben dönteniök kell, gyakran az illetékességűket meghaladó dolgot kívánnak. Ezen se­gíteni kellene, előszöris megfelelő normák kiadásával,másodszor megfelelő döntési segédletek kidolgozásával ás harmadszor egyéb olyan módszerek kidolgozásával és alkalmazásával, amelyek a va­lódi optimumokat keresik s ezzel a döntések imént amlitett faj­táját fölöslegessé teszik. II .4 A KISZÁMÍTHATÓ KOCKÁZAT ÉS A BIZONYTALANSÁG Eddig csak a valószínűségi eloszlások ismerete alapján szá­mítható kockázatról volt szó. Ennek feltétele, hogy a szóban- forgó érték halmazának valószinüségi eloszlása ismert legyen. Valójában azonban a bennünket érdeklő hidrológiai folyamatokból C3upán egy-egy mintát ismerünk, amelynek terjedelmét a rendel­kezésre álló észlelési adatok mennyisége határozza meg. Ez a minta a legjobb esetben is az anyasoka3ág valószínűségi elosz­lásénak és az utóbbi paramétereinek jó becslését szolgáltatja. Rövid és pontatlan észlelési sorozatok esetében ezért további Jelentős, többnyire nem számítható többlet-bizonytalanság lép fel. A tervezési eljárások esetében határozottan meg kell kü­lönböztetnünk a kiszámítható kockázatot (amely pl. a 100 éves árviz számításakor méretezési alapelvként Jelentkezik) a nem számítható bizonytalanságtól, amelyet a minta pontatlansága

Next

/
Oldalképek
Tartalom