Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

VII. A KÜLÖNBÖZŐ MÓDSZEREK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA ÉS KOMBINÁCIÓIK

272

rőmü (vi.I.3.3 szakasz) optimális üzearendjének elemzésekor azt találnánk, hogy bizonyos hónapokban gyakran igen kis tározó- teltségek Jelentkeznek, ami turisztikai szempontból lehet kedvezőtlen.

Mivel a tározóteltségek eloszlásfüggvénye csak a dinamikus programozás eredményeiből állítható elő, az ezen eloszlással szemben támasztott követelmények nem adhatók meg korlátozásokkal és nem vehetők figyelembe a dinamikus programozásban.

Ahelyett tehát, hogy a nagyonis gépköltség-igényes dinamikus programozási számolást iterative addig ismételgetnénk, amig a tározóteltségek eloszlása nem felel meg a követelményeknek, célszerűbb először a sorbanállási elmélet segítségével a helyesbítendő vízszolgáltatások kb. megfelelő nagyságrendjéig tapogatóznunk, hogy aztán a dinamikus programozás alkalmazásával gyorsabban és olcsóbban találjuk meg a keresett megoldást.

OACOBY és LOUCKS (l972) az analitikus optimálási eljárásoknak ás a szimulációs eljárásoknak különösen érdekes kombinációját ismerteti. A VI.II.l szakaszban már emlitett, 35 tározót, 21 különböző típusú erőmüvet és 5 vízzel ellátandó területet magában foglaló Oelaware-rendszerre kétszeres rendszerelemzést (szimulációt és analitikus eljárásokat) alkalmaztak.

Egyrészt ismét a VI.II.l szakaszban már említett és HUF- SCHMIOT, FIERING (1966) által részletesen ismertetett szimulációs technikát alkalmazták a Delaware-rendszerre. Az újonnan tervezendő tározók optimális méretezési értékeinek és az egész rendszer működése szempontjából optimális üzemelési paramétereknek a meghatározása céljából azonban az igen sok döntési paraméter olyan sokféle értékkomblnációját kell legalább egy-egy szimulációs futtatással megvizsgálni, hogy ehhez összesen kb. 1000 év gépi futtatási idő lenne szükséges (feltéve,hogy 1 szimuláció 1 percig fut). Még ha mérnöki tapasztalatok alapján a kombinációk 99 %-át is ki lehetne eleve zárni, kb. 10 óv futta-