Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI
26 a tározó által kiegyenlített vízmennyiséget az öntözés is hasznosíthassa. II.1 A RENDSZERTECHNIKAI ALAPELV Egy ilyen egyedi tervnek az őt körülvevő infrastruktúrára való sokrétű hatásai a rendszertechnikai módszerek alkalmazásával vehetők figyelembe a tervezési eljárás során. A rendszer- technikát lényegében az jellemzi, hogy az adott komplex problémát szélesebb alapokról indulva (vagyis lehetőleg sok releváns összetevő bevonásával) kezeli és megkísérli, hogy ezt a problémát egy meghatározott célra vonatkozó elképzelés és előre adott peremfeltételek figyelembevételével az optimális megoldáshoz közelítse . A rendszertechnika és a rendszerelemzés módszereit először a katonai szakterületen, a negyvenes években dolgozták ki [TRE- FETHEN 1954]. Módosított alakjukban ezután nagy figyelmet keltettek a közgazdaságtudomány körében [DE NEUFVILLE 1971] , ahonnan egyébként a nem éppen szerencsés “vállalkozás-kutatás" elnevezés is származik. Csúcspontjukhoz értek, amikor eredményesen alkalmazták őket az Űrrepülésben [T.U. Berlin 1968] . A hidrológiában és a vízgazdálkodásban is egyre inkább meghonosodnak . Az első két olyan vízgazdálkodási terv, amelyekben - a hatvanas években - e módszereket gyakorlatban alkalmazták, az é- szak-kaliforniai vízgazdálkodási rendszer az USA-ban [HALL.DRA- CUP 1970] és Izrael vízgazdálkodási rendszere, amely a Genezá- retl tótól kiindulva az ország egész területét átfogja [BURÁS 1972] . Itt kell megemlíteni a Harvard-Egyetem egy kutatócsoportjának immár klasszikus munkáját is, amely már 1962-ben [fVLAS et al. 1962] az Idaho-i Clearwater River példáján (egyszerűsített rendszerben) nagyon meggyőzően mutatta be a rendszertechnika alkalmazásának sokrétű módszereit és előnyeit.
