Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

26 a tározó által kiegyenlített vízmennyiséget az öntözés is hasz­nosíthassa. II.1 A RENDSZERTECHNIKAI ALAPELV Egy ilyen egyedi tervnek az őt körülvevő infrastruktúrára való sokrétű hatásai a rendszertechnikai módszerek alkalmazásá­val vehetők figyelembe a tervezési eljárás során. A rendszer- technikát lényegében az jellemzi, hogy az adott komplex problé­mát szélesebb alapokról indulva (vagyis lehetőleg sok releváns összetevő bevonásával) kezeli és megkísérli, hogy ezt a problé­mát egy meghatározott célra vonatkozó elképzelés és előre adott peremfeltételek figyelembevételével az optimális megoldáshoz kö­zelítse . A rendszertechnika és a rendszerelemzés módszereit először a katonai szakterületen, a negyvenes években dolgozták ki [TRE- FETHEN 1954]. Módosított alakjukban ezután nagy figyelmet kel­tettek a közgazdaságtudomány körében [DE NEUFVILLE 1971] , ahon­nan egyébként a nem éppen szerencsés “vállalkozás-kutatás" el­nevezés is származik. Csúcspontjukhoz értek, amikor eredménye­sen alkalmazták őket az Űrrepülésben [T.U. Berlin 1968] . A hid­rológiában és a vízgazdálkodásban is egyre inkább meghonosod­nak . Az első két olyan vízgazdálkodási terv, amelyekben - a hat­vanas években - e módszereket gyakorlatban alkalmazták, az é- szak-kaliforniai vízgazdálkodási rendszer az USA-ban [HALL.DRA- CUP 1970] és Izrael vízgazdálkodási rendszere, amely a Genezá- retl tótól kiindulva az ország egész területét átfogja [BURÁS 1972] . Itt kell megemlíteni a Harvard-Egyetem egy kutatócsoport­jának immár klasszikus munkáját is, amely már 1962-ben [fVLAS et al. 1962] az Idaho-i Clearwater River példáján (egyszerűsített rendszerben) nagyon meggyőzően mutatta be a rendszertechnika alkalmazásának sokrétű módszereit és előnyeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom