Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
VII. A KÜLÖNBÖZŐ MÓDSZEREK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA ÉS KOMBINÁCIÓIK
266 Meg kell vizsgálnunk, hogy a peremfeltételeket merev korlátozásokként kell-e megfogalmaznunk (ahogyan ez a VI.1.1.2, a VI.1.1.3 és a VI.1.3.1 szakaszban történt), vagy pedig lehetséges, hogy a térozórendszer hatékonyságét azzal növeljük,hogy a korlátozásokat - sztochasztikus feltételek előírásával - rugalmasabban kezelhetőkké tesszük (vi. 1.2.1 szakasz). Hasonlóképpen azt is érdemes megvizsgálni, hogy a célfüggvényt a hagyományos módon fogalmazzuk-e meg (vi.I.1.2., VI.1.1.3., VI.I. 1.4., VI.I.3.1., VI.1.3.3 szakasz), vagy pedig - sztochasztikus célfüggvény bevezetésével - statisztikai várható értékeket optimáljunk inkább. Miután sikerült a tervezés célját és a peremfeltételeket matematikailag, célfüggvény és mellékfeltételek alakjában megfogalmaznunk, meg kell állapitanunk, hogy ezek a függvények li^ neárisak-e. Ha ez a helyzet, akkor szerencsénk van, mivel a feladat optimális megoldása a lineáris programozás segítségével megtalálható. Ez azért egyszerű, mivel csaknem minden számítóközpontnak van könyvtári programja az e célra használható szimplex-algoritmusról. Sok olyan esetben, amikor a mellékfeltételek vagy egyáltalán nem, vagy csak bonyolult'függvényekkel adhatók meg,a lineáris döntési elv alkalmazásával mégiscsak előkészíthető a lineáris programozás útja (vi.1.1.4 szakasz). Más esetekben, amikor a célfüggvény ill. a mellékfeltételek nemlineárisak, szakaszonkénti linearizálásukkal elérhető, hogy itt is a lineáris programozást lehessen alkalmazni (vi. 1.1.3 szakasz). Ilyenkor azonban ügyelni kell a konvexitás problémájára. Ha nincs módja annak, hogy a feladatot a lineáris programozás alkalmazására alkalmassá tegyük, más analitikus optimálási eljárásokkal kell próbálkoznunk. E téren különösen a dinamikus programozás bizonyult a vízgazdálkodásban Jól alkalmaz- hatónak (vi.1.3.1, VI.1.3.2 és VI.1.3.3 szakasz).
