Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Völgyzárógátas halastó 860 sági viszonyaik megismerésére rendszerint kis­mintavizsgálatokat végeznek. Fontos követel­mény a teherbírás és a vízzárás. Szerkezeti alak­ja szerint megkülönhöztetünk: támfalszelvéhyű és íves V.-at, ill. a kettő kombinációját: a pillé- res—íves V.-at. A támfalszelvényű gátak általá­ban csupán a völgy alsó részére adnak át erőt, az íves gátak boltozatként működve támaszkod­nak a völgyfenékre és a völgyoldalra. A V.-hoz vagy a tározóhoz legtöbbször a víz lebocsátását, a felesleges víz károkozás nélküli levezetését, a víz kivételét, energiájának hasz­nosítását stb. lehetővé tevő létesítmények (víz­kivételi művek, fenékkibocsátók, bukók, túl­folyók, erőtelepek, üzemvízcsatornák vagy alag­utak stb.) tartoznak. Mo.-on a topográfiai viszo­nyok következtében csupán kisebb V.-ak épí­tésére van lehetőség (pl. a lázbérci V.) (1. VI. sz. m.). Völgyzárógátas halastó. A -*■ dombvidéki tógazdaságok leggyakoribb tórendszere. A záró­gátakat, nádtelepítés céljából, a vízszint alatt 0,8 m-re, belső padkával képezik ki, a patak­Völgyzárógátas halastó keresztezésnél pedig túlemelik, hogy az esetleges vízátbukás a széleken, az árapasztónál követ­kezzék be. Völgyzárógátas víztározó. A -► völgyzáró­gát építésével létesített víztározó. Völgyzárógát-erőmű.-- Gáterőmű Vörösfenyő béléscső Az agresszív vizet szolgáltató fúrt kutak legjobban bevált bélés­csőanyaga. V.-vet Mo.-on először -*• Zsigmondy Vilmos alkalmazott. A V. belülről kifúrt, kívül esztergált szálfából készült. Vörösréz összekötő­darabokkal építették be. A béléscső kezdő sza­kaszán, ahol a kútban a vízszintingadozás vég­bement, öntöttvas-csövet építettek be. Az ilyen béléscsővel épített kutak már több, mint 50 éve üzemben vannak, és állapotuk ma is kielé­gítő. Vörösréz-cső. 10—80 mm névleges 0-jű, vízvezetésre kiválóan alkalmas cső. Hazánkban épület-vízvezetékként nem alkalmazzák, ipari hűtőberendezésekben használatos. Hegesztéssel, forrasztással köthető. Vörösszárnyú keszeg (búzakeszeg, belehal, vérkeszeg, pirosszemű kele; Scardinitts erythrophthal- mus L.). Álló- és folyóvizeink egyik legközön­ségesebb halfaja, halászok és horgászok gyakori zsákmánya. Fogyasztása nálunk még jelenték­telen. Külföldön konzervet készítenek belőle. Toxicitásra közepesen érzékeny. Vörös-tenger -*■ Tenger Vörösvasérc Hematit Vulkáni tufa. A vul­káni tevékenység során nemcsak lávaömlések, hanem azt megelőzőleg vagy azzal váltakozóan vulkáni törmelék, ill. V.-szórás is bekövetkez­het. A durva, szögletes lávadarabokat bezáró tufákat vulkáni breccsának, ill. agglomerátumnak neve­zik, míg a vízbe hullott finom szemcséjű V.-t tufit néven ismerik. Valamennyi kiömlési kőzetnek van az illető kőzetre jellemző, ásvá­nyos elegyrészeket tartal­mazó V.-ja (pl. riolittu- fa, andezittufa, bazalttufa). A V. átmenet a magmás és az üledékes kőzetek között. Kiváló épí­tőkövek, hasadék-, esetleg rétegvizet tárolnak. W-idom -*■ Csőidomok, — Csőfőkarima

Next

/
Oldalképek
Tartalom