Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízvédelmi Bizottság kívül hagyni, vagy jelentős ráfordításokkal (költség, munkaerő stb.) a felhasználás céljaira kellően tisztítani. A V. tehát azoknak a szervezeti, igazgatási (jogi) és műszaki-gazdasági intézkedéseknek, eljárásoknak és szabályoknak az összessége, amelyek a vízkészlet mennyiségének és minőségének rendeltetésszerű felhasználásra alkalmas állapotát óvják, ill. ilyen állapotba állíttatják újra. A V. mennyiségi és minőségi (Vt. 11. §). A mennyiségi V. a vízkészlet mennyiségének megóvását, pótlását és takarékos fölhasználását szolgáló szabályok érvényesülése. Alapelve, hogy mind az ivóvíz minőségű, mind pedig az egyéb vizek iránti igények kielégítése, a vízhasználat engedélyezése és a vizek fölhasználása során takarékoskodnunk kell (Vt. 12. §). A vízkészletet pótló és módosító minden munka (létesítmény) megvalósításához gondoskodni kell a víz mennyiségének védelméről, törekedni kell a vízigény leggazdaságosabb kielégítésére és fönn kell tartani az érintett terület vízellátását (Vt. vhr. 16. §). A föld alatti vízkészlet fölhasználása csak a természetes pótlásnak megfelelő mértékben engedélyezhető (Vt. vhr. 8. §). A minőségi V. a vizek tisztaságának megőrzésére és a szennyesedés elleni védekezésre irányuló szabályok érvényesülése. A minőségi V. eszközei: a) műszaki-gazdaságiak (pl. szennyvíztisztítás, szennyvizek elhelyezése kártétel nélkül stb.); b) adminisztratív-szervezetiek (Vízminőségi Felügyelet, Vízvédelmi Bizottságok, vízvédelmi propaganda stb.); és c) jogiak (-*- Vízjogi engedély, -► Védőterület kialakítása, a különféle szankciók rendszere, pl. -*• szennyvízbírság stb.). A minőségi V. alapvető elve, hogy a vizek fertőzése és káros szennyezése tilos, a vizeket védeni kell minden káros hatástól (Vt. 13. §); alapszabálya pedig, hogy a vizeket szennyező üzemet csak szennyvíztisztító berendezéssel szabad létesíteni és üzemben tartani (Vt. 14. §). (-*■ Ivóvíz védelme) Vízvédelmi Bizottság. A vízminőség-védelem megyénként szervezett tanácsadó és javas- lattevő társadalmi szerve. A titkári teendőket a vízminőségi felügyeletek látják el. Tagjai az érintett tanácsi szervek, a KÖJÁL (-*■ Közegészségügyi és Járványügyi Állomás), a -*■ Magyar Hidrológiai Társaság területi szerve, az érdekelt ipari üzemek, társadalmi és tudományos egyesületek képviselői. Mint társadalmi szerv hatékonyan segíti elő az élővizek szennyezése elleni küzdelmet. Víz vidék. A hazánk területét behálózó víz856 folyások, patakok vízgyűjtőinek nagyobb egységbe foglalt része. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet megállapítása szerint hazánk a következő 9 V.-re osztható: I. Mosoni Duna-ág 6 648 km2 II. Duna-jobbpart, a Mosoni Duna-ág és a Sió között 4 981 km2 III. Balaton és Sió 14 096 km2 IV. Duna-jobbpart a Sió-torkolat alatt 6 347 km2 V. Duna-balpart 2564 km2 VI. Felső-Tisza 606 km2 VII. Tisza-jobbpart Zemplén- agárd és Üjlőrincfalva között 6 606 km2 VIII. Tisza-jobbpart Tiszanána és Szolnok között 4 914 km2 IX.. Tisza-balpart Rakamaz és az országhatár között 1 146 km2 Összesen: 47 908 km2 Vízvirágzás. A víznél kisebb fajsúlyú algák szabad szemmel látható tömörülése a felszínen, mely nem jár szükségszerűen az illető faj állományának túlnövekedésével, és nem tart hosszú ideig. A tartós, tömegprodukcióval együtt járó V. rendesen planktonszíneződéssel párosul, és akkor azzal esik egy elbírálás alá: a biológiai egyensúly felborulását jelzi. Vízvisszafordítás ->- Vízforgatás Vízvisszaszívás. Ha az ivóvízhálózatban a víz nyomása a fölhasználóhely magassági szintje alá süllyed (pl. a vízszolgáltatás megszűnésekor), a szennyes víz a vízbevezetésen (pl. gumitömlő) visszaáramlik az ivóvízhálózatba és azt megfertőzi. V. állhat elő ipartelepeken az ivóvíz- és a nyersvízhálózat között, ha a két csőrendszert nem az előírások szerint választották szét. Ezért ipari vízvezetékbe ivóvizet táplálni csak légmegszakítással (pipásan) szabad oly módon, hogy az ivóvíz kifolyási szintje és az ipari víz szabad felszíni tárolójának túlfolyási szintje között kellő távolság legyen. Az ivó- és ipari-vízhálózat közvetlen összekötése, még elválasztó tolózár és visszacsapószelep beépítése esetén is szigorúan tilos. Vízvisszatartás (retenció). Árvíz-belvíz- védekezési eljárás, amely egyrészt a meder vagy a csatornahálózat vízemésztő képességének, ill. kiépítésének csökkentését, továbbá az átemelő szivattyútelepek kapacitásának enyhítését célozza. Átmenetileg víztározóban vagy halastavakban tartalékolják a vizet, és később fokozatosan leeresztik. Minden ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni köteles, hogy a belvizeket a védekező szervek — az érdekek mérlegelésével, a
