Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
847 Vízügyi Alap A tiszaszederkényi 700 m3 hasznos tárolótér fogatú, korszerű architektúrájú víztorony Víztűrés. A növényzet ellenállóképessége a káros mértékű vízbőséggel szemben. Ez a káros vízbőség bekövetkezhet a gyökérzónában, a talaj felszínén, esetleg a levegő teljes vízgőztelítettségével együttesen. A Petrasovits által végzett kísérletek azt mutatták, hogy azonos igénybevétel hatására a növények vegetatív és generatív szervei a V. különböző mértékével reagáltak. Meg kell különböztetni a vegetatív és a generatív víztürö képességet. Az előbbi a növény zöldtömegének, az utóbbi pedig a szemtermés mennyiségének csökkentésével fejezhető ki. A tűrés és igénybevétel mértékei közötti kapcsolatok —- a biológiai tűréshatárok — kísérleti meghatározása az alapja a gazdasági tűréshatárok megállapításának. Gazdasági tűréshatáron a biológiai optimumtól való eltérés gazdaságos- sági határát értjük, tehát a gazdaságilag megengedhető terméscsökkenés mértékét. Vízugrás. A rohanó, valamint az áramló vízmozgású szakaszok csatlakozásánál keletkező vízmozgás. Főbb típusai: az egyszerű, a visz- szaduzzasztott, a fedőhengeres, a visszaduzzasz- tott fedőhengeres és a hullámos vagy hullámsoros V. Az egyszerű V. magassága (h) h = -^-(-3 + /l+8Fr) képletből kiszámítható, h1 a rohanó szakasz vízmélysége a V. előtt, Fr = v2/gh1; v1 a rohanó szakasz sebessége a V. előtt. Smetana szerint az egyszerű V. hossza a magasságának hozzávetőleg hatszorosa. Az egyszerű V. hosszának számítására az irodalomban számos kutató (Ein- wachter, Woycicki, Safranez, Ludin, Pavlovsz- kij stb.) képlete található. Fedőhengeres V. esetében a rohanó, valamint az áramló vízmozgású rész csatlakozásánál a víz felszínén vízszintes tengely körül forgó folyadékhenger, fedőhenger keletkezik. Ha az alvízszín megemelkedik, a fedőhenger elérheti a műtárgyat. Ez a vissza- duzzasztott fedőhengeres V. Hullámsoros V. esetében a felszínen hullámok keletkeznek. A V.- ban a víz mozgási energiájának jelentős része alakul át más (hő- stb.) energiává. Ezért a V.-t gyakran valósítják meg a különféle energiatörő berendezésekben, műtárgyakban (energiatörő medencék, utófenekek, fenéklépcsők stb.). Víz újrafelhasználása. Az ismételt és a többszörös vízfelhasználás gyűjtőfogalma. (-*- Vízforgatás) Vízutánpótlódás. A felszín alatti víztartó (víztároló) kőzetek természetes vízkincse nem korlátlan mennyiségű. A kitermelhető víz mennyiségét a V., azaz a víztartóban levő vízhez hozzáfolyó, utánpótlódó vízmennyiség szabja meg. A V. lehetőségét a terület vízföldtani adottságai befolyásolják. A V. forrása legtöbbször a csapadék. A profundus és a juvenilis víz a V.-ban alárendeltebb szerepű. A rétegvizek V.-a ma még kellőképpen nem tisztázott, ezért ezek kitermelését igen óvatosan és körültekintően kell végezni. Vízügyi Alap. A vízgazdálkodási ágazat saját központi anyagi forrása. A V. jogi személy, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke (ill. meghatalmazottja) képviseli. Rendeltetése: egyes vízgazdálkodási feladatok hatékonyabb ellátásának pénzügyi megalapozására, ill. pénzügyi források pótlására vagy kiegészítésére szolgáló — a jogszabályokban meghatározott — vízügyi bevételek összegyűjtése és felhasználása. Bevételei: szennyvízbírság; vízkészlethasználati díj; ivóvízhasználati pótdíj; büntető vízdíj; öntözéshez, valamint a haltenyésztéshez szolgáltatott víz díja; a Pénzügyminisztérium által a V.-nak nyújtott támogatás; a mg.-i nagyüzemek állami támogatásából átadott összeg; a vízügyi igazgatóságok többleteredményének külön meghatározott része; bankhitelek.
