Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
vagy minőségileg túlterhelt vízkészlet népgazdasági érdekű tehermentesítése oly módon, hogy a terhelő vízhasználók közül egynek vagy többnek valóságos vagy tervezett helyét megváltoztatják, ill. vízigényét más vízkészletből elégítik ki. Előfordul, hogy népgazdasági érdekből valamely meglevő vízhasználót — egy tervezett vízhasználat érdekében —• áttelepítik. Vízhasználók együttműködése (vízhasználók kooperációja). A korszerű vízkészlet-gazdálkodás egyik módja: általában vízhiányos területeken két vagy több vízhasználó vízkivételeinek és — kibocsátásainak mennyiségi és minőségi egyeztetése a közös érdek szem előtt tartásával. A V. alapja lehet megállapodás vagy hatósági előírás. Nagyobb terület és számos vízhasználó esetében már nem szokás V.-ről beszélni; itt a -»• vízfelhasználási tervnek van jelentősége. Vízhasználók rangsorolása -* Vízfelhasználási terv Vízhasználók számbavétele. Mo.-on nyilvántartásba vesznek minden vízhasználót, ha több mint egy 1/sec, ill. 100—500 m3/nap vizet igényel vagy az érintett vízrendszer vízjárását módosítja, vagy a vízhasználat a víz minőségét változtatja. A nyilvántartást egységes szám- és betűjel-rendszerben vezetik. Vízhasználó telepítése. A vízkészlet-gazdálkodásban : valamely vízhasználó helyének kijelölése és a környezet vízgazdálkodási adottságaiba való beillesztése a rendelkezésre álló vízkészlet, ill. a vízgazdálkodási mérleg alapján. Vízhasznosítás. Azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a víz igény- bevétele az emberi társadalom számára, közvetve vagy közvetlenül. A V. tehát jelenti a víznek egészségügyi, kereskedelmi, ipari és mg.-i célokra való felhasználását. Az egészségügyi hasznosítás magában foglalja az ivóvízellátást, a fürdők ellátását vízzel, a csatornázást és a szennyvíztisztítást. A kereskedelmi hasznosítás hazai vízgazdálkodási körülményeink között csak a természetes és mesterséges vízi utak hajózás használatából tevődik össze. Az ipari hasznosítás részei a vízerő- hasznosítás és az ipar vízellátása. A mg.-i hasznosítást az öntözés és a halgazdaság igénye alkotja. A V. feladatai jelentkezhetnek területi egységeken belül, vízfolyások mentén és egyes pontokon, lakó-, ipar- és mg.-i településeken. Eszerint beszélhetünk területi, vonal menti és Vízhasználók együttműködése 814 partonkénti V.-ról is. A V. feladatait bármelyik esetben csak a vízrendezési feladatok szem előtt tartásával szabad megoldani. Mindezeket figyelembe véve a V. a vizek különféle hasznosítható tulajdonságával kapcsolatos társadalmi és egyéni igények kielégítése. Összefoglaló értelemben: a vízgazdálkodás ilyen irányú tevékenységek összességéből álló egyik fontos feladata. A V. a víz iránti követelmények és ezek teljesítése vonatkozásában lehet: a) a víz használása személyes fogyasztásra (elfogyasztásra) (ivó- és háztartási, szociális-társadalmi követelmények, üdülési, egészségügyi és sportcélokat szolgáló vizek hasznosítása stb.); b) a víz használása termelőfogyasztásra (elfogyasztásra), mégpedig vagy hasznos anyagi tulajdonságai miatt (ipari és mg.-i célok), vagy helyzeti és mozgási energiájának hasznosítása végett (vízi közlekedés, vízi energia és geotermikus energia). A V. mint a vízgazdálkodás egyik részfeladata, e célok megvalósítására azonos vagy hasonlójellegű műszaki beavatkozások (-<- Vízimunka) és művek (->- Vízi létesítmény), ill. tevékenységek (-► Vízhasználat) útján valósul meg, ilyen a vízszolgáltatás (kommunális és ipari), a mg.-i V. és vízerő-hasznosítás, vízi utak kiépítése stb. A V. mint az érdekeltek (vízigénylők) közvetlen érdekét szolgáló vízgazdálkodási funkció, a vízhasználatok útján valósul meg. Vízhasznosítási főmű. Azoknak a vízügyi igazgatási vagy vízgazdálkodási társulati kezelésben levő, állami tulajdonú, mg.-i vízszolgáltatás megvalósítására szolgáló egyedi vagy rendszerbe foglalt műszaki létesítmények gyűjtőneve, amelyek legalább két termelő vízellátását biztosítják, és vízszállító kapacitásuk 1,0 m3/ sec-nál nagyobb, vagy tároló esetén hasznos tárolótérfogatuk legalább 1,0 millió m3. Vízhártya — Talajvíz Vízháztartás. Valamely terület vízforgalmának alakulása. Számszerű jellemzésére a V.-i mérleg szolgál, mely a kijelölt területre vagy térrészbe belépő és az onnan kilépő vízmennyiségeknek, továbbá a vízkészlet-változásoknak összhangját fejezi ki a vizsgált időszakban; végső fokon az anyag megmaradásának, ill. a kontinuitásnak az elvén alapszik. A V.-i mérleg a hidrológia egyik legátfogóbb és leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszere. Egyenlet alakjában felírva, lehetővé teszi az észlelési eredmények vagy vizsgálati föltételezések egymás közti összhangjának ellenőrzését, ill. javítását, és a hiányzó adatok pótlását. A V.-i mérleg (hidrológiai mérleg) a szüntelenül
