Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
807 Vízgazdálkodási mérleg ségére vagy az igazgatási—szervezési funkciókra egyaránt. A V. szabályai ritkán jelentkeznek külön, a jogszabályok rendszerint szervezeti és hatásköri vízjogi szabályokkal együttesen tartalmaznak a V. területére tartozó rendelkezéseket. A V. valósul meg elsődlegesen a -*• szakhivatali tevékenységben, ill. a vízgazdálkodást végző állami szervek műszaki—gazdasági és operatív irányítási tevékenységében. Vízgazdálkodási Keretterv. A vízgazdálkodási tervezés alapja, mely meghatározza a vízgazdálkodásnak a népgazdaság igényeivel, a természeti feltételekkel, valamint a társadalom anyagi és kulturális fejlődésével összhangban levő tervszerű fejlesztést, továbbá irányadó valamennyi népgazdasági ág távlati és éves terveiben előirányzott vízgazdálkodási vagy a víz- gazdálkodást érintő egyéb feladatok kidolgozásához, és alapadatul szolgál a regionális rendezési tervek összeállításához; kijelöli a termelő erők legcélszerűbb területi elhelyezése érdekében a vízgazdálkodási szempontból kedvező régiókat és azokat a területeket, ahol — főleg a vízkészletek korlátozott volta miatt — a termelőerők fejlődését a vízgazdálkodási adottságok kedvezőtlenül befolyásolják; feltárja a vízgazdálkodás egyes ágazatainak összefüggéseit, és megalapozza azok fejlesztésének összhangját, időbeli és területi kapcsolódásukat. A V. Mo.-on az Országos F.-ből (OVK) és a tizenhárom Területi F.-ből (TVK) áll. A V. elkészítéséről és folyamatos továbbfejlesztéséről az OVH gondoskodik, jóváhagyása a kormány hatáskörébe tartozik (Vt. 4. §. vhr. 1- §)• A V. egyes részei állandónak tekinthetők (természeti adottságok), míg más részei az idő során változnak. A feldolgozás időszaka néhány vízgazdálkodási ágazatra (ivó-, ipari vízellátás) 15—20 év, míg más ágazatok (öntözés, vízerő- hasznosítás stb.) esetén a lehetőségeket tartalmazza, és így időlehatárolás nélküli. A V. nemcsak alapadatul szolgál a népgazdasági tervhez, hanem: a) fontos eszköze az ágazati és területi fejlesztési tervkészítésnek, b) kölcsönhatásban áll a népgazdasági tervvel. A V. alapadatul szolgál: a) a területrendezési tervek (1964. III. tv. II. fejezet), így az ország területének tervszerű felhasználását, a település- hálózat ésszerű rendszerének kialakítását, a főbb beruházások megfelelő elrendezését, térbeli és időbeli összehangolását szolgáló regionális rendezési tervek [1022/1963. (IX. 21.) Korm. hat.], valamint a városok és községek tervszerű fejlesztéséhez szükséges általános és részletes város- és községrendezési tervek, továbbá b) a népgazdasági területi tervezés [2021/1963. (IX. 21.) Korm. hat.] számára, amely a népgazdasági ágak ésszerű területi elhelyezésének, az ország területei arányos gazdasági fejlesztésének rövidebb és hosszabb távlatra szóló eszköze. Ez annyit jelent, hogy e tervek kidolgozása során a vízgazdálkodási föltételek, adottságok és fejlesztési lehetőségek számbavételekor a V. adataiból kell kiindulni, és a településfejlesztés, nép- gazdasági fejlesztés helyének, irányának és ütemének kitűzésekor azokat vízgazdálkodási szempontból alapadatként kell felhasználni. Vízgazdálkodási kockázat Kockázat Vízgazdálkodási mérleg. A vízgazdálkodási egység meghatározott tárgyidőszakban hasznosítható vízkészlete, továbbá az ezt terhelő vízigény mennyiségi és minőségi jellemzőinek számbavétele és összemérése. A V.-et a vízkészlet-gazdálkodásban röviden vízmérlegnek is nevezik. A mennyiségi jellemzők számbavételét és ösz- szemérését a V. mennyiségi oldalának, a minőségi jellemzőkét a V. minőségi oldalának nevezik. Általában csak a két oldal együttesen alkot teljes értékű V.-et. A V.-ben végzett összemérés eredménye a V. mutatója, ennek alapján minősíthető a V. Matematikailag a V. mennyiségi oldala a legáltalánosabban így jelképezhető: (1) y = y [|,(E,t) |2(£,í),. .. UE,l)] != y(E,t). Itt y a V. mennyiségi mutatója, vízmérlegelem, E vízgazdálkodási egység és t idő. A vízmérlegelemeket két csoportba osztva és csoportonként célszerűen kombinálva a vízmérleg karjait: a hasznosítható vízkészlet K(E, t) függvényét és a vízigények I(E, t) függvényét kapjuk. Ezek segítségével a V. mennyiségi oldala így is írható: y(E,t) = y[K(E,t),I(E,t)] A jelenlegi gyakorlatban K és I értékek összemérésének két módja és ezzel a V.-nek kétféle mutatója szokásos: a yx = K—I = F mutatót, ha értéke pozitív, -* szabad vízkészletnek, ha értéke negatív, — vízhiánynak nevezik; a mutatót pedig a vízkészlet (elméleti) kihasználtságának nevezik. 52*
