Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Vízföldtani szakvélemény

804

viszonyait különféle céltérképeken (szelvényeken és diagramokon) ábrázoló dokumentációs gyűjtemény. (-<- Magyarország Vízföldtani Atlasza)

Vízföldtani szakvélemény. A ->- mélységi vizek feltárása során a fúrt kút létesítéséhez, ill. az eredetileg bekapcsolt vízadó réteg helyett más réteg (vízadó szint) felhasználásához, a kút felújításához a Földtani Szolgálat által adandó szakvélemény. A V.-t az építtető (beruházó) köteles beszerezni és azt a -*■ kúthely- kitűzés, ill. a vízjogi engedély iránti kérelméhez csatolni.

Vízföldtani Szolgálat Földtani Szolgálat

Vízföldtani tájegység. A fő víztartók helyzete alapján meghatározott terület, amely a mélységi és karsztvizekkel való gazdálkodás szempontjából egységként kezelhető.

Vízfölösleg. A felhasználó- vagy tárolóhelyen időlegesen meglevő vízmennyiség, amely az igényt meghaladja. (-*- Szabad vízkészlet)

Vízfúrás ->- Fúrás

Vízgazdaságtan (hidroökonómia). A V. a marxista — leninista közgazdaságtudomány ága, amely a szocializmus gazdasági törvényeinek érvényesülését vizsgálja a vízgazdálkodás területén, vagyis azt, hogy az általános törvény- szerűségek milyen konkrét formát nyernek a vízgazdálkodásban. Alapja a politikai gazdaságtan, amely a termelési (gazdasági) viszonyok fejlődéséről szóló általános elméleti jellegű tudomány.

A V. a vízgazdálkodási ágazatban vizsgálja a termelési viszonyok fejlődését, az ott végbemenő gazdasági folyamatokat, a fejlődés törvényszerűségeit, a vízgazdálkodási ágazat népgazdaságban elfoglalt helyét, betöltött szerepét. Emellett meghatározza a gazdasági törvények megfelelő felhasználásának konkrét módjait és eszközeit a vízgazdálkodás területén.

A V. elemzi a vízgazdálkodás fejlődését biztosító lehetőségeket, feltételeket, a gazdasági vezetés és szervezés módszereit. Sokoldalúan vizsgálja a vízgazdálkodás fejlődését, az egyes korszakok, vízgazdálkodási tevékenységek vagy területek jelenségeit, a fejlődést elősegítő vagy hátráltató okokat, a szervezet és a szervezés konkrét formáit és eredményeit, valamint az egyes általános és konkrét gazdaságpolitikai intézkedések hatását.

A V. általánosítja a vízgazdálkodás alapegységeinek (pl. vízügyi igazgatóságok) tapasztalatait és tudományosan megalapozza a vízgazdálkodási tevékenységek bővítésének, továbbfejlesztésének feladatait. Ezzel segítséget nyújt a vízgazdálkodási ágazat gazdaságirányítási rendszerének és gazdaságpolitikájának kidolgozásához.

A V. a természettudomány, a műszaki tudományok és a közgazdaságtudomány határterületén kibontakozó új tudományág, műszakigazdasági tudomány, amely egyfelől a víz földi körforgásának, másfelől a víznek a társadalmi termelési folyamatban, a társadalmi közegben végbemenő mozgása közötti kölcsönhatást vizsgálja.

Vízgazdálkodás. A természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tervszerű tudományos műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység.

A V.-t — sajátos társadalmi funkcióit és természeti jellegét tekintve — a következő fontosabb tulajdonságok jellemzik:

— a víz kisajátítása (kitermelése) a természetből és káros hatásai elleni védekezés produktív emberi munkával. A kitermelő—szolgáltató tevékenység az anyagi termelés szférájába tartozik. A V. munkafolyamatai, melyek a víz térbeli helyzetének, mennyiségi vagy minőségi állapotának megváltoztatására irányulnak, jelentős élő és tárgyiasult munkaráfordítást igényelnek. Eredményük társadalmi érték, akár felhasználásra alkalmas víz — mint termék —, akár az elhárított kár értékének formájában jelenik meg;

— a társadalomgazdasági folyamatokban részt vevő víz, amely egyfelől a természet terméke, másfelől az anyagi javak termelésének része, tehát használati értéket képvisel, s egyaránt lehet a munka tárgya (gőz, ipari víz), a munka eszköze (öntözővíz) és annak fogyasztásra alkalmas terméke (ivóvíz, gyógyvíz);

tevékenysége több célú: termelő, amikor a vizet a természetből kitermeli, vagy felhasználásra alkalmassá teszi; szolgáltató, amikor a víz technológiai szállítását és elosztását végzi; védelmi, amikor kártételei ellen védelmet biztosít, ezáltal a társadalmi termelés realizálható eredményeit növeli;

— nyersanyagának, a víznek, a természettel való kapcsolata nem szűnik meg a kitermeléssel és a felhasználással, a víz ismét visszatér a természet körfolyamatába; egyéb nyersanyagok hasznosítása gyakorlatilag nincs összekapcsolva lelőhelyükkel, szenet, ércet, földgázt, kőolajat stb. nagy távolságra is lehet gazdaságosan szállítani; a vízből olyan jelentős tömeget, mennyiséget használnak föl, hogy a kitermelés helyéről a felhasználás helyére való gazdaságos szállítása