Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízépítőipar művek építésénél és végül a korszerű -*• föld- munkagépek felhasználása. A víz egyre többoldalú hasznosítása és az egyre veszélyesebbé váló ipari vízszennyezések vezettek a korszerű vízgazdálkodás problematikájának kialakulására: arra a felismerésre, hogy a víz az emberiség legértékesebb gazdasági javainak egyike, mellyel tervszerűen kell gazdálkodni. A V. Mo. területén a természeti adottságok gazdasági hasznosítására a római korban kezdődött, jelentős vízrendezési munkálatokat végeztek s a települések vízellátására -»• vízműveket építettek. Mindezek a népvándorlás viharaiban megsemmisültek. A középkori fejlett vízhasználatokat (vízimalmok építése, tógazdálkodás stb.) és a kezdeti árvédelmi és lecsapolási munkálatokat nem számítva, a V. lényegében a XVIII. szd.-ban kezdődött a Temes és a Bega szabályozásával és a temesi bánság mocsarainak lecsapolásával. A XVIII—XIX. szd. fordulóján épült sokáig egyetlen nagy hajózó csatornánk, a -*• Ferenc- csatorna. A XIX. szd. első felében a -»■ Sárvíz, a Sió és a Kapos szabályozásával (1811—1826), majd nagyszabású vízrajzi felmérési munkálatok után (a Körösök, a Duna és a Tisza felmérése) a -*■ Tisza szabályozásával (1846—) kezdődtek meg egész Európában páratlan méretű XIX. szd.-i folyószabályozási—ármentesítési és belvízrendezési munkálataink. E munkálatok 6,5 millió kh ármentesített és kereken 2 millió kh belvízrendezett területen teremtették meg a gazdasági fejlődés, elsősorban a mg.-i termelés feltételeit. E vízimunkálatokkal érintett területekből Mo. mai területére 4,1 millió kh esik, ami az ország területének kereken 1/4, mg.-i területének 1 /3 része. A belvízlevezető csatorna- hálózat kiépítése 19 500 km hosszban (1945) túlnyomórészt a -» Kultúrmérnöki Intézmény (1879—1948) irányítása alatt történt. Az ármentesítés (-*- Árvizek és ármentesítések története Magyarországon) és az ármentesítéssel kapcsolatos folyószabályozás, valamint a belvízrendezések terén nemzetközi viszonylatban is élenjáró eredményeket értünk el, viszont a -► víziutak fejlesztése, valamint a vízhasznosítás (->- Vízerőhasznosítás és Öntözés területén), továbbá a vízellátás és a csatornázás terén is (-*- Vízmű) a felszabadulásig Európa legelmaradottabb országai közé tartoztunk. 1945 után a Tisza-csatornázás hatalmas munkájának megkezdésével, mely betetőzését jelenti a Tisza-völgy rendezésére irányuló év800 százados terveknek, fejlődésnek indult a vízerőhasznosítás és főleg az öntözéses gazdálkodás, mely nélkülözhetetlen az ország természeti adottságainak hasznosításában. A Vízgazdálkodási Keretterv erre vonatkozó előirányzatai szerint hazánk 1980-ig a legelmaradottabb országok közül Európa első országai sorába emelkedik. Hasonló fejlődésnek indult a lakosság élet- színvonalának emelésében nélkülözhetetlen vízellátás és csatornázás is. Irodalom. Károlyi Zs.: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Vázlat). Bp. 1960. 320 p.; Magyarország vízgazdálkodása. OVF. Bp. 1966. 271 p. Vízépítőipar -» Vízépítés Vízérték. A víznek az a tulajdonsága, hogy társadalmilag hasznos munkát tud végezni. Két részből összetevődő mennyiség. Az első eszmei érték; ennek az értékhányadnak az alapja az, hogy a víz nem korlátlanul rendelkezésre álló, szabadon felhasználható jószág, hanem korlátozott, mással nem pótolható anyag. Ez a vízkészlet használati értéke. A V. másik részét az a társadalmi munka- ráfordítás adja, amely ahhoz szükséges, hogy a víz természetes előfordulási helyéről a kívánt minőségben és mennyiségben a felhasználás helyére jusson. Ez a víz önköltsége. Víz- és szennyvíztisztító berendezés Forgókerekes levegőztető berendezés Vízfal. Dagály idején a folyók torkolatába benyomuló hullám meredek homlokfala. Vízfejadag. Az egy lakosra jutó napi vízigény. A lakosság életkörülményeire, műveltségi színvonalára, a lakások fölszereltségére és a vízmű kiépítési fokára jellemző mutató, a vízvezetékes ellátás legfontosabb minőségi mutatója. A szakirodalom és a statisztika többféle értelmezésben használja. A vízfogyasztók igényeire és az igények kielégítésére legjellemzőbb az egy ellátott lakos napi átlagos háztartási vízfogyasztása. Olyan településeken, ahol a vízműnek elegendő a kapacitása, tehát tartós vízhiány nincs, a V. a lakosság vízigényeinek, ill. a fogyasztóberendezések által meghatározott lehetőségeinek függvénye. A lakosság vízigénye az éghajlati (főként hőmérsékleti) viszonyoktól és az általános civili- záltság színvonalától függ, ezen belül a víz- használat hagyományos szokásai a meghatározók (pl. fürdés, zuhanyozás gyakorisága). A fogyasztókészülékek szabta lehetőség ezeket az igényeket korlátozhatja. (Pl. az igények ellenére is csekély a V. a csak fali kúttal fölszerelt lakásban vagy közkifolyóról való vízhordás esetén.) így adott településen a V. mu-
