Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Víz elhelyezkedése a földkéregben változtatásával a szomszédos területek helyzetét nem súlyosbíthatja, és a természetes lefolyás megváltoztatására irányuló olyan -»■ vízimunkára engedélyt nem kaphat, amely saját területének mentesítése céljából másnak aránytalan hátrányt okozna (-*■ Kártalanítás); b) aki a vizek természetes lefolyásának akadályozására alkalmas művet (út, vasút, csatorna, üzemtelep stb.) létesít, a V.-ról a vízügyi hatóság előírásainak (-► Szakhivatali tevékenység) megfelelően köteles gondoskodni. Ezek a szabályok nem érintik a tervszerű és célszerű beavatkozást a természetes vízlefolyási viszonyokba, ami a vízgazdálkodási tevékenységnek is az egyik célja; csakhogy ezt a jog az arra illetékes szerv engedélyétől teszi függővé (-* Vízjogi engedély), amelynek megadása során a vízügyi műszaki szakkövetelmények és az ellentétes érdekek kellő mérlegelésben részesülnek (Vt. 5. §. Vhr. 4—6. §). Vizek tisztaságának megőrzése -* Vízvédelem Vizelde (piszoár). Nyilvános használatra, csak férfiak részére létesített, az emberi vizelet felfogására szolgáló berendezés. Kiképzése lehet a) kagylós V., ahol önműködő öblítésű lapos vagy csőrös V.-kagylókat szerelnek föl és b) fali V., amely öblíthető fehér cserép falból áll. Vízöblítés nélkül, szagtalan fali V.-típusokat is szabadalmaztattak. Vízelemzés Vízanalitika Vízelhasználás. A vízigénynek az a része, amelyet a vízhasználó a vízkészlet-gazdálkodás számára szennyvízként sem ad vissza (pl. a kiszolgáltatott öntözővíz és a belőle származó csurgalékvíz különbsége vagy a termékbe beépített víz). Víz elhelyezkedése a földkéregben. A víz a szilárd földkéregben (litoszféra), a kőzetek likacsaiban, hézagaiban, hasadékaiban, repedéseiben, üregeiben, járataiban helyezkedik el. A kőzetek pórusait, hézagait, üregeit, repedéseit, azaz hézagtartalmát (porozitás) a hézagtérfogat (pórusvolumen) és a hézagtényező (pórusszám) fejezi ki. A kőzet vízfelvevő, ill. vízleadó képessége a hézagtérfogattól függ, mely a talajban levő hézagok térfogatának a teljes térfogathoz való viszonya, százalékban kifejezve. A hézagtényezőn pedig a talajban levő hézagok térfogatának a talajt alkotó szilárd ásványi szemcsék térfogatához való viszonyát értjük. A kőzetek vízáteresztő (vízvezető) képességét általánosan az áteresztőképességi fok fejezi ki: F — F0/F,ahol F — áteresztőképességi fok, F0 — a vízátfolyásra alkalmas hézagok térfogata, V = a kőzet térfogata. 791 Az áteresztőképességi fok független a hézag- térfogattól, mert a víz (a nehézségi erő hatására) csak az egymással összefüggő tágabb hézagokban mozog, a szűk hajszálrepedésekben és a nem összefüggő hézagokban azonban nem. Mivel a kőzetben mozgó víz átfolyására alkalmas hézagok összegének kísérleti meghatározása ritkán lehetséges, ezért az áteresztőképességi együtthatót határozzák meg. Az áteresztőképességi együttható (k) az a v sebesség (cm /sec, m/sec vagy m/nap), mellyel a víz egységnyi hidraulikus nyomás alatt a kőzeten átáramlik. (Darcy-féle összefüggés : v = k-i, ha i = 1, akkor v = k.) A k értéke számítás, laboratóriumi mérés, próbaszivattyúzás vagy nyeletési kísérlet segítségével határozható meg. A föld szilárd kérgét felépítő kőzeteket a hézagtérfogat és tapasztalati adatok alapján négy csoportba oszthatjuk: I. A tömör kőzetek (pl. gránit, gabbro, kvarc- porfir, obszidián, andezit, bazalt, diabáz, szerpentin, gneisz, agyagpala, kvarcitpala stb.) gyakorlatilag nagyon rossz víztartók, víztárolók, mert hasznosítható vizet alig (legfeljebb csak hasadékaikban) vagy egyáltalán nem tartalmaznak. II. Az üreges—járatos, hasadékos kőzetek (pl. tömött mészkő, márvány, édesvízi mészkő, dolomit, gipsz) hézagtérfogatát nem a kőzet likacsos szerkezete (kivéve az édesvízi mészkövet), hanem a kőzeteket átszelő hasadékrendszer adja. Víztároló képességük, ill. víztartalmuk a hasa- dékjárat-rendszer nagyságától függ. III. A likacsos (porózus) vízáteresztő kőzetek (pl. kavics, homok, homokkő, konglomerátum) hézagtérfogata nagy és állandó, a legfontosabb víztartók, vízleadó képességük nagy. IV. A likacsos (porózus) vízátnemeresztő, vízzáró vagy vizrekesztő kőzetek (pl. iszap, agyag, márga, kovaföld, bentonit) vízfelvevő képessége nagy, viszont vízleadó képessége kicsi, ezért gyakorlatilag hasznosítható vizet nem tartalmaznak. Az egyes kőzetek vízfelvevő, vízátbocsátó és vízleadó képességét a vízföldtani adottságok döntően befolyásolják. A felszín alatti víztároló- dás nagy vízbefogadó képességű víztároló kőzethez, víztartó réteghez kötött. Az egymással összefüggő vízvezető kőzetek vízvezető rendszert, a víztároló kőzetek víztároló rendszert alkotnak. A több, egymás fölött elhelyezkedő, egymástól független víztartót vízemeletnek, víztároló szintnek nevezzük., A mo.-i víztároló kőzeteket, Mo. Vízföldtani Atlasza a következők szerint osztályozza. Igen jó víztároló kőzet: a szerkezetileg erősen törede51*
