Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
B
Belvízcsatorna ság, amelynek következtében a szomszédos, különböző sebességű folyadékrétegek között a sebességek kiegyenlítésére irányuló reakcióerő keletkezik. A folyadékok B.-ának egyik mértéke az az idő, mely alatt egységnyi folyadékmennyiség meghatározott nyomás hatására, meghatározott keresztmetszetű csövön átfolyik. A csőben áramló folyadék B.-ának törvényszerűségeit a Poiseuille—Hagen-féle törvény határozza meg. Ennek a reakcióerőnek a felületegységre vonatkoztatott része a csúsztatófeszültség (jele: r). Nagysága a vizsgált pontbeli sebességgradienssel arányos: r = rj —t— , ahol dy v a sebességet, y a sebesség irányára merőleges hosszat jelenti, az rj arányossági tényezőt nyúlóssági tényezőnek, pontosabban dinamikai visz- kozitási tényezőnek nevezik. Reciproka a fluiditás. Mértékegysége műszaki mértékrendszerben kp m_2s, fizikai mértékrendszerben din cm ~2s = = gcm_1s-1. Ez utóbbi neve poise (e.: poáz), századrésze a centipoise. Ez 20,2 C°-os víz dinamikai viszkozitásával egyenlő. Az rj és a folyadék sűrűségének (ft) viszonya a kinetikai viszkozitás (v), vagyis v = t/Iq. Ennek mértékegysége a stoke (St), az utóbbi századrésze a centistok (cSt). A stoke = 1 cm2s-1. 1 St = 100 cSt = 13,17 —• Engler fok. A B. nagymértékben függ az anyag halmazállapotától és hőmérsékletétől. A hőmérséklet növekedésével csökken, pl. a vízé C-fokonként mintegy 3%-kal. A gázok B.-a általában független a nyomástól, csak az ún. kritikus nyomások közelében változik meg. A B. meghatározására a viszkozimétereket használják. A folyadékok és gázok B.-ának mérésére alkalmas módszerek közül a gyakorlatban leginkább a kifolyás sebességének mérésén alapulók terjedtek el. Gyakrabban használatos az Oslwald—Cohen—Bruins-féle és a Höppler-féle folyadékviszkoziméter, ill. a Rankine-féle gázviszkoziméter. Az első kettő működésének alapelve a meghatározott mennyiségű folyadéknak edényből való kifolyásához szükséges időtartam mérése; a Höppler-féle viszkoziméter a folyadékban mozgó golyó esési ideje alapján határozza meg a B.-t. A Rankine-féle viszkoziméterben a mérendő viszkozitású gázt higany- csepp kapillárison nyomja át, és a B. a higany- csepp mozgási sebességéből határozható meg. A folyadékok B.-át jellemző viszkozitás ismerete sok hidromechanikai feladat megoldása (pl. a Reynolds-szám értékének meghatározása, a lamináris mozgások tanulmányozása, stb.) szempontjából fontos. Belső védőövezet -► Védőterület Belső vízgazdálkodás -*■ Vízgazdálkodás Belső vízveszteség Vízveszteség Beltenger -*■ Állóvíz, -*- Tenger Belterületi vízrendezés. A helyi vízrendezés egyik feladata. Tanácsi vízügyi feladat, amely a községi (városi) belterületi csapadékvizek rendezett elvezetésére, ill. a belterületen áthúzódó természetes vízfolyások rendezésére, kezelésére, fenntartására irányul. A B. érdekeltje a tanács, tehát az -► érdekeltségi hozzájárulás a belterületi ingatlanok tulajdonosaira (kezelőire, használóira) nem hárítható át (Vt. vhr. 47. §). Ha a település belterületén áthaladó természetes vízfolyásnak a belterületen kívüli szakaszai vízügyi szerv (vízügyi igazgatóság) kezelésében vannak, a belterületi szakasszal kapcsolatos feladatok ellátása és a költségeknek a vonatkozó rendelkezések szerinti viselése is az egész vízfolyást kezelő vízügyi szerv kötelessége; ilyenkor azonban a településrendezési célokra (pl. különleges partkiépítésre) szolgáló többletköltségeket teljes egészükben az érdekelt tanács viseli, ill. köteles viselni. A -► kisebb vízfolyások belterületi szakaszainak kezelése a község (város) feladata, a valóságos v. hivatalos kezelőszervtől függetlenül. Belvíz. Klasszikus értelemben a természetes csapadékból keletkezett sík vidéki víz, melynek a befogadóba való jutását az árvízvédelmi töltés megakadályozza. Mai értelmezés szerinti B.-ről beszélünk akkor, ha a természetes csapadékból származó vizet a talaj nem tudja befogadni és az a terepmélyedésekben összegyűl. A szó arra utal, hogy a víz nem távolról érkező árvízből származik, hanem a talajba be nem szivárgott, csapadékból keletkező helyi víz. (L. III. sz. m.) Irodalom. Dr. Oroszlány I.: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó. Bp. 1963; Pichler J.: Belvízrendezés. Mező- gazdasági Kiadó. Bp. 1954; Dr. Salamin P.: Mezőgazdasági víz- gazdálkodás I. Tankönyvkiadó, 1965. Belvízártér. Az a terület, melyen az össze- gyülemlett felszíni vizek károkat okoznak. Az ármentesítések hatására — tehát mesterséges beavatkozás következtében — létrejött belvízárterek a vizek szabad lefolyását gátló árvíz- védelmi töltések koronájára fektetett elméleti sík alatt levő területek. Hazánkban a B. kiterjedése 44 267 km2, mely jelenleg 83 belvíz- rendszerre oszlik. Belvízcsatorna. A vízgyűjtő területre hulló 67
