Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

B

Bazalt mind fiziológiai fölépítésükben alkalmazkodtak a barlang viszonyaihoz. Épp ezért mindig bar­langi környezetben találhatók. A barlangi kör­nyezet fő jellegzetessége a fényhiány, miért is a barlanglakok szeme elcsökevényesedett v. tel­jesen hiányzik. Testükben nincs színanyag, ezért fehérek v. áttetszőek. Napfényen hamarosan elpusztulnak. A legtöbb barlangban elsődleges szervesanyag-termelés nincs, így a táplálék kí­vülről jut oda (exotróf barlangok); más barlan­gokban helyben is keletkezik autochton táplá­lék (ambitróf barlangok). A barlangkedvelők vi­szont a szabadban, pl. kövek alatt élnek ugyan, de jól érzik magukat a barlangi környezetben, és itt szaporodnak is. Viszont az ún. idegen elemek csak véletlenül kerülnek a barlangokba (pl. kecskebéka), s előbb-utóbb el is pusztulnak, nem bírván a barlangi környezetet. A B. bioló­giájával egyebek közt a barlangtan (szpeleológia) foglalkozik. Barlangmedence. A dombok, hegyek olda­lában, természetes barlangokban v. mestersé­gesen létesített tárókban kiképzett víztároló medence. Állékonyságát a kőzethez illeszkedő, aránylag vékony, de vízzáró vasbetonréteg biz­tosítja. Barnaföld. Főleg a negyedkorban keletke­zett iszapos, agyagos kifejlődésű talajféleség. Az orosz és a szovjet talajtani irodalom a félsiva­tagok barna színű, kis humusz tartalmú, gyakran szikes talajait említi ezen a néven. Barnavasérc Limonit Barométer (légnyomásmérő, légsúlymérö). A légnyomás mérésére szolgáló műszer. Lehet higanyos és fém-, v. rugós (aneroid) B. A higa­nyos B. annak a higanyoszlopnak a magasságá­val méri a légnyomást, amely vele egyensúlyt tart. Alapja a függőleges helyzetű, higanyt tar­talmazó edénybe merülő, felül zárt, alul nyitott üvegcső, amelyben a légnyomásnak megfelelő magasságban higanyoszlop, efelett pedig hi­ganygőzt tartalmazó vákuum van. Ismert a Fortin—Fuess- és a Lambrecht-féle. A rugós B. légritkított rugalmas fémszelence alakváltozá­saival működik. Meteorológiai megfigyelésre a higanyos B.-t használják. A légnyomás válto­zásait önműködően író, ill. rajzoló B. neve: barográf. Ez mindig rúgós (aneroid) rendszerű. A B. magasságmérésre is használható, mert a légnyomás a tengerszint feletti magassággal csökken. Barométeres magasságmérés. Magasság­különbség-meghatározás légnyomás- és hőmér­sékletmérési módszerek alkalmazásával. Az is­mert magasságmérési eljárások (szintezés, trigo­nometriai és B.) közül a legkevésbé pontos el­járás. B.-sel csak viszonylag közeli pontok ma­gasságkülönbsége határozható meg. A B. pontos­sága 200 m-es magasságkülönbségig ± 1 m—• + 2 m, 500 m-ig ±3 m, 1000 m-ig +5 m. A lég­nyomás higanyos barométerrel, rugós baro­méterrel v. termobarométerrel mérhető. Batifil szervezetek (bathyphil szervezetek). Az abisszális tájékban (->- abisszikus) élő, kü­lönleges, nagy nyomást elbíró mélyvízi szerve­zetek. Batimetrikus vonalak -*■ Mélységvonalak Batiszféria. A mélytengeri kutatások egyik eszköze. Lényegében nagy nyomásnak is ellen­álló acélgömb, megfelelő kitekintő nyílásokkal. Nagysága akkora, hogy emberek is elférnek benne. Batthyány Tódor (1729—1812) haladó szel­lemű főúr, aki számos műszaki jellegű terve között meglehetősen sokat foglalkozott a víz- gazdálkodás kérdéseivel is. Ismeretes a Duna— Száva—Kulpa szabályozására vonatkozó terve. Legismertebb az 1793-ban szabadalmaztatott, állati erővel hajtott lapátkerekes hajója. Bauernfeind-féle szögprizma Egyszerű szögprizma Bauxit. Les Baux (e.: lébó) D-franciaországi lelőhely után elnevezett, vegyi bomlással kelet­kezett, alumínium-hidroxidban feldúsult, s rész­ben felhalmozódott, szárazföldi eredetű üledé­kes kőzet. A legfontosabb alumíniumérc. Fő alkotórészei: timföld, kovasav, vasoxid, titán- oxid és szerkezetileg kötött víz. Összetétele erő­sen változó. A növekvő vastartalom következ­tében fehér, sárga, vöröses, barna, szürke, gyak­ran foltosán színezett v. tarka. A B.-ban talál­ható apró, gömbölyded, főleg vastartalmú szemcséket borsókőnek (pizolit) nevezik. Ke­ménysége 1—3, fajsúlya 2,4—2,6. Bauxitcement. Hidraulikus kötőanyag. Bau- xitnak és mészkőnek zsugorító égetésével állít­ják elő. 5—15 C° hőmérséklet mellett, nedves közegben szilárdul a legjobban. Lassan köt, de kezdő szilárdsága már 2—3 nap után megköze­líti a portlandcement 28 napos szilárdságát. A levegőben levő széndioxid hatására két—• három évtized után elveszti szilárdságát, porlé- konnyá válik, ezért csak ideiglenes jellegű műtár­gyak építésére alkalmas. (-* Beton,-- Cement) Bazalt. Neovulkáni, eruptív kőzet. Hazánk­ban a Balaton mellett (Badacsony, Haláp, Nemesgulács), a Bakony D-i részén (Celldö- mölk, Sághegy, Somlóhegy, Sümeg, Uzsapusz- ta) és Salgótarján vidékén (Somoskőbánya, Ajnácskő) fordul elő. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom