Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

T

T artálygépkocsi lővillával 1500 + 3000 kg-os terhet tud emelni. Nálunk leginkább az Sz-4000 és a Rába típusú villás emelőtargoncát használják. Tartálygépkocsi. Folyékony halmazálla­potú anyagok szállítására alkalmas különleges szállítójármű. A vízügyi szolgálatban üzem­anyag szállító T.-kat használnak. Ezek általá­ban közönséges tehergépkocsi alvázra szerelt, tűzrendészeti és biztonságtechnikai előírások­nak megfelelő tartályból, valamint az üzem­anyag feltöltéséhez és ürítéséhez szükséges szi­vattyúból állnak. Tartálypótkocsi. A különleges járművek közé sorolt, folyékony anyagok szállítására használt vontatott szállító jármű. Kéttengelyes, gumikerekes alvázra épült tartályból, valamint a feltöltéshez és ürítéshez szükséges szivattyúból áll. Tartócsillag. A függőleges tengelyű, nagy átmérőjű vízgépek csapágyait tartó, csillag alakú sugaras támasztószerkezet. Tartósítás. Az építőiparban a faanyagok élettartamának növelésére, tűzvédelmére és egyéb hatások elleni védelmére alkalmazott el­járások összefoglaló elnevezése. Tartósság. Azoknak a napoknak a száma (v. százalékos értéke a vizsgált időtartamhoz viszonyítva), amelyeken valamely észlelt hidro­lógiai elem (vízállás, vízhozam, hőmérséklet stb.) elért v. meghaladott egy bizonyos értéket. Grafikusan ábrázolva (T.-i görbe) a függőleges tengelyen a mért elemet, a vízszintesen az idő­tartamot szokás felrakni. Tarvágás. A -*■ véderdőnek, főleg külső sáv­jának, a rőzsetermelésre nem alkalmas szálerdő­nek üzemelési módja, amely a kijelölt faegyedek teljes kitermeléséből áll. Vágásfordulójuk fajon­ként 20—40 év között változik. Tassi Vízlépcső. A Csepel-sziget déli végén, a Soroksári-Duna-ág alsó torkolatában létesült 1924—1927 között. Feladata a Soroksári-Duna- ág árvízvédelmének és hajózásának a biztosí­tása. Fő részei: a 85x12 m hasznos méretű hajózsilip, a háromnyílású leeresztőzsilip és az erőtelep két függőleges tengelyű 450 LE-s -*• propellcrturbinával. Az erőtelep és a le­eresztőzsilip az 1956. évi tavaszi árvízkor tönkrement. Azóta a folyóág vizét az átalakított hajózsilipen keresztül vezetik le. (L. 703. old.!) Irodalom. Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Bp. 1965.; Dr. Kerlai: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Bp. 1963. 224 p. Tatai Oreg-tó. Legrégibb halastavunk az Átalér völgyében, amelyet a XV. szd.-ban még Zsigmond király létesített, majd később 704 Mátyás újjáépített, és a Dunából kifogott ha­talmas vizákat tárolták benne. A XVIII. szd. végén, amikor az Esterházyak birtokába került a T., Mikovinyi Sámuel mérnök rendezte és kor­szerűsítette. Itt alkalmazták először a nemes Tatai öreg-tó pontytenyésztés alapelveit, gyors növésű wit- tingaui pontyok importálásával. A T. területe kb. 230 ha; a várárokban teleltetők és műemlék jellegű műtárgyak van­nak. Tavak biológiai csoportosítása. A tavak­nak a táplálék minősége és mennyisége szerinti csoportosítása. Vannak olyan tavak (anorga- notróf), melyekben a táplálék szervetlen eredetű. A szerves eredetű táplálék magában a tóban keletkezhet (autotróf tavak) v. idegenből szár­mazhat (allotróf tavak allochton tápanyagai). A szűk táplálékú (oligotróf) tavakban a termelt szerves anyag lebontódik; a bő táplálékú (eutróf), semleges v. gyöngén lúgos, kissé zava­ros, zöldes színű, gazdag növényvilágú vizek­ben a szerves anyagok egy része felhalmozódik (eutrofizálódás). A lebomlás még kevésbé törté­nik meg a humuszos (disztróf) tavakban, me­lyeknek vize a sok humuszkolloidtól barna, savanyú kémhatású és legtöbbször szegény- planktonban. Újabban a humuszos tavak kö­rében is különféle táplálékbőségű típusokat (oligo-, mező- és politípusú humuszos tó, diszeutróf tótípus stb.) különböztetnek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom