Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Á

Átlagos öntözővíz-szükséglet

50

nek egy-egy öntözési idényre vonatkozó, időegységenkénti vízigénye. Számítása: a táblákon termelt növények térfogatban kifejezett és a mértékadó öntözési időszakra vonatkozó víznormáit összegezzük és osztjuk a mértékadó időszak üzemidejével.

Átlagos öntözővíz-szükséglet. Az egy területen levő növényi kultúrák vízigényeinek és ezek területeinek súlyozott átlagértéke, növelve a szivárgási és párolgási veszteség értékével (1 /sec):

Q.ot = + +^’(1/sec);

ahol: Qot = az Á.; V — a kultúrák szerint adagolandó vízmennyiség (m3/kh), (m3/ha): F = a táblák kiterjedése (kh), (ha); T = az öntözés időtartama (nap); t — a napi öntözési idő (óra); SZ — a számított átlagos szivárgási veszteség (1/sec); p = a számított párolgási veszteség (1 /sec); i = a táblák sorszáma.

Átlagos örvényátmérő -»• Átlagos gomoly- átmérő

Átlagos szemcseátmérő. A szemcsés anyagok szemcseátmérőinek az egy-egy szemcseát- mérő-frakcióhoz tartozó, súlyszázalékok szerint (Ap) megfelelően súlyozott átlagértéke. Másképp: annak az aritmetikus koordináta-rendszerben, a súlyszázalékok tengelyével párhuzamosan berajzolt egyenesnek megfelelő szemcseátmérő, amely a szemcseösszetételi görbe alatti és fölötti, alulról a 0%, felülről a 100% vonalával határolt, egymással egyenlő nagyságú területeket határolja. Képlettel kifejezve:

too

dg = £m------G

yakran alkalmazzák az Á.-t a -* hordalékosság, a -»■ szivárgás tanulmányozásakor, valamint a talajmechanikában.

Átlagos szórási távolság. A szórófej által kilövellt szórási sugár két egymással ellentétes irányban, valamint az ezekre merőleges két irányban mért — szórási távolságainak számtani közepe.

Átlagos vízállás Jellemző vízállások

Átlagos vízfogyasztás. A vízfogyasztás valamelyik jellemző értékének és a lakosszámnak a

hányadosa. Az ivóvízellátásban pl. az ivóvízmű napi átlagos termelésének egy lakosra vonatkoztatott értéke az Á. (1 fő/nap) (-* Vízfejadag). A vízkészlet-gazdálkodásban leggyakrabban alkalmazott jellemző az évi Á.-nak a lakosszámmal osztott értéke. Az ország teljes Á.-át rendszerint a főbb vízfelhasználók szerint bontják fel, és meghatározzák a mg., az ipar és a lakosság Á.-át. Számszerű értéke aszerint változik, hogy a vízfogyasztás értékét az összes vízfogyasztók igényének összesítésével határozzák-e meg, a vízkészletből kivett vízmennyiséggel mérik-c v. csak a valóságos vízfelhasználást veszik-e számításba. Az ismételt vízfelhasználások (re- cirkuláció) esetében a felhasznált vízmennyiséget többszörösen veszik figyelembe; ez az érték alkalmas a népgazdaság vízigényének jellemzésére. A kivett vízmennyiség a vízkivételek kiépítési mértékét jellemzi. A valóságosan elhasznált vízmennyiség a vízmérleg számára ad jellemző értéket. Az A. számszerű értékének közlésekor mindig utalni kell a számítás alapjául felhasznált adatok jellegére, és arra is, hogy azokat a vízhasználókat, amelyek vizet nem vonnak el a mederből (pl. vízerőhasznosítás), figyelembe vették-e.

Átlapolás. A hosszirányban fektetett fémlemez-szerkezetek toldási módja. Az A. mellett a csatlakozó lemezeket szegecseléssel, forrasztással, esetleg mindkettővel erősítik egymáshoz. Közönséges és ültetéses Á.-t különböztetnek meg. A közönséges Á.-ban a szomszédos lemezek párhuzamosak, az ültetéses Á.-ban — közvetlenül a lapolás után — a lemezek egy síkban vannak. Ez az egyik lemez meghajlításával érhető el. Mindkét Á.-ban egysoros szegecselt kötést v. kétsoros, varrottan szegecselt kötést alkalmaznak. Egysoros kötésnél az A. szélessége legalább 10 mm, a szegecsek távolsága pedig legföljebb 25 mm, kétsoros kötéskor a szegecseket egymáshoz viszonyítva eltoltan kell elhelyezni.

Átlátszóság -*■ Zavarosság Vizek optikája

Átlómérés. Telekfelmérésekben alkalmazott eljárás, melynek során a fölmérendő területet lehetőleg közelítőleg egyenlő oldalú háromszögekre bontják és a háromszögek valamennyi oldalát megmérik. Az eljárás alkalmazásához a hosszmérésre megfelelő felület szükséges. Jól használható az A. épületek alaprajzának meghatározására is.

Átlós rétegezés (diagonális rétegezés, ferde rétegezés, átlós rétegzés). Két v. több rétegcsoport v. réteg között települt dőlt rétegek, melyeknek lényeges tulajdonsága, hogy néhány dm v. néhány m távolságon belül a dőlés változik. A folyóvízi és tengerparti üledékek és az üledékes