Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
P
pH mint környezettani tényező rint a negatív előjelet nem tesszük ki. A közömbös oldat jelölése: pH 7. Az ennél nagyobb értékek lúgos, a kisebbek savas kémhatást jeleznek. A gyakorlatban annak a sósavoldatnak a pH-ja = 1, amely 1000 g vízben 1,184 g-mol sósavat tartalmaz. Az ilyen oldatba merülő és 1 atm nyomású H2 gázzal körülvett Pt elektród (normál hidrogénelektród) potenciálja konvenció szerint zéró. A műszerrel mért pH-értékek elvileg az aktivitással definiált pH-nak felelnek meg, de egyéb nehézségek miatt a pH értékét nem a mért potenciálból számítjuk, hanem önkényesen választott ismert pH-jú oldatokban mért potenciálértékekkel összehasonlítva állapítjuk meg. Más szóval a műszer mV-skáláját ismert pH-jú oldatokkal pH-ra kalibráljuk. A pH-skála alapja a Soerensen-féle puffer- oldat: 0,025 m KH2P04; 0,025 m Na2HP04, amelynek elfogadott pH-értéke 6,86. A pH mérése kétféleképp szokásos: 1. elektro- metrikus úton. Ha két különböző pH-jú oldatot vezetővel összekapcsolunk, elektromos áram keletkezik, melynek erőssége arányos a két oldat pH-jának különbségével. Az egyik oldatot ismerve és az elektromos erőt megmérve, kiszámíthatjuk a másik oldat pH-ját. A mérés akkor a legpontosabb, ha a galvánelem két hidrogénelektródból áll. Az egyik ezek közül a normál hidrogénelektród, a másik pedig a vizsgálandó oldatba merülő és 1 atm nyomású hidrogéngázzal körülvett Pt-lemez. A két elektród közötti 585 Eh potenciálkülönbség legpontosabban kompenzációs módszerrel mérhető árammentes állapotban v. igen nagy bemenő ellenállású csővoltmérővel, hogy a külső ellenállás elhanyagolható legyen. A modern hálózati pH-mérők is ilyen csővoltmérők. Eh és a vizsgálandó oldat ismeretlen H+ ionjának aktivitása (ax) között a következő kapcsolat van: EH = 1,9836-10~4-T.log ax; és a pH = — log ax. T az abszolút hőmérséklet. A normál hidrogénelektród helyett a gyakorlatban kalomelelektródát használnak, a másik elektród helyett pedig üveg-, antimon- v. kin- hidronelektródot. A 2. módszer neve: koloriméteres pH-mérés. Az indikátorok színváltozásán alapszik. Az indikátoroldatok kis mennyiségét az oldathoz öntve, az indikátor színe megváltozik. A szín változásából következtethetünk az oldat pH-jára. A színösszehasonlításra színskálák szolgálnak. (— Víz) Phelps-táblázat [e.: felpsz]. A vízfolyásba jutott oxidálható szennyezések lebontását mutatja az idő függvényében, 20 C° hőmérséklet mellett, a BOI5 csökkenés százalékában. (-*- Biokémiai oxigénigény) pH-érték beállítása. A legtöbb víztisztítási eljárásnak, különösen a víz derítésének, man- gántalanításának, lágyításának fontos részművelete. A víz pH-értékét általában a lúgos tartomány felé változtatják. A pH-érték beállítását vegyszeradagolással v. a víz speciális szűrőanyagon való átvezetésével, némely esetben a víz porlasztásával végzik. pH mint környezettani tényező. A természetes vizek pH-értéke (3,2) 6,5—8,5 (10,5) között van. Vannak olyan szervezetek és élet- közösségek, melyek bármilyen reakciójú vízben megélnek, de vannak savanyú (acidifil, acido- fil), ill. lúgos (bazifil, bazofil) kémhatású vizeket igénylők is. A víz kémhatása rendesen más tulajdonságokkal is kapcsolatban van (savas közegben szabad széndioxid, humuszsav, vas- és mészhiány is lehetséges). A pH-t a vízben Pflelschinger-féle utófenék
