Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Á
Átállítható zsaluzás képző mozgások következtében a rájuk ható nyomás és a nagy hőmérséklet hatására össze- sajtolódtak, átkristályosodtak. Pl. a gránit gneisszé alakul, v. a mészkőből féligkristályos mészkő, ha teljesen átkristályosodik, akkor márvány lesz. A nyomás és a hőmérséklet növekedésével — idegen anyag hozzáadása nélkül — az agyagból agyagpala, majd fillit, végül csillámpala keletkezhet. Az Á.-ek jelentősége Mo.-on csekély. Kisebb tömegben a Soproni-, Kőszegi-, Velencei-, a Bükk- és a Tokaji-hegységben találhatók. Vízföldtani szempontból vízzárók, csak a repedések mentén vízáteresztők. A kristályos mészkőféleségek karsztvizet tárolhatnak. Átállítható zsaluzás. Az Á.-ok előre gyártott táblás zsaluelemekből készülnek. Függőlegesen elmozdítható zsaluzatot főleg a vízépítésben, magas betonfalak készítésekor használnak. Külön állványépítés a zsaluzat megtámasztására nem szükséges. Az e célra szolgáló pallókat a már megkötött betonfalba előre elhelyezett betongömbvasakhoz csavarozással erősítik oda. A beton megkötése után a csavarok megoldásával a zsaluzat átállítható. Vízszintesen elmozdítható zsaluzatot különösen hosszabb, alacsony vízszintes betonfalak építéséhez használnak. Itt a zsaluzat megtámasztására külön állványzat szükséges, melyet általában a zsaluzattal együtt mozgatnak. Átázás. Az egyoldalú víznyomás következtében a talajban és töltésben megindult -»■ szivárgás hatására a víz megjelenése a mentett oldalon. Aszerint, hogy az átszivárgó víz a mentett oldali talajon v. a töltés rézsűjén, ill. padkáján jelenik meg, talaj-, ill. töltés-Á.-ról beszélünk. Az Á. és a szivárgás elleni védekezés módjai azonosak. Átázási görbe (szivárgási görbe). A gáttest átázott részének határvonala. Függ a töltés anyagától, altalajától, és a gát méreteitől. Az A.-nek a töltés külső lábvonalán belül kell maradnia. Ha a tervezett szivárgási görbe fölé kerül az átázási vonal, gyöngül a gát kereszt- metszete és süllyedni kezd, így megrövidül a szivárgó víz útja, és bekövetkezik az átázás veszélye. 46 Az erre vonatkozó formulák megoldásához szükséges a talaj áteresztőképességének, a szivárgási tényezőnek az ismerete, amely függ a talajnemtől, a talajszemcsék nagyságától és alakjától, a víz hőmérsékletétől stb. Irodalom. Dr. Németh E.: Hidromechanika. Bp. 1963; Kertai— Kovács: Vízerőművek. Szakmérnöki jegyzet. Bp. 1965. Átbocsátás Nyelés Átbukás. 1. A folyadék átömlése a mederből kiemelkedő természetes v. mesterséges akadály fölött. Az Á. során átömlő vízmennyiség ismerete — többek közt — a duzzasztóművek, zsilipek, túlfolyók méretezésekor fontos. Az Á. jelenségét, minthogy az áthaladó vízhozam és a folyamatot jellemző egyéb mennyiségek közötti, többé-kevésbé szoros kapcsolat matematikailag kifejezhető, gyakran alkalmazzák a vízhozam mérésére. A Bazin-típusú bukóval az Á. jelensége a d= %fi bYfyP* = 2,953 fi bh 3'2, 3 a Thomson-bukónál a egyenlettel jellemezhető. Q. az átbukó vízhozamot, fi az átbukási tényezőt, b a bukó koronaszélességét, g a nehézségi gyorsulást, h az átbukási magasságot, oc a bukó nyílásszögét jelenti. Az Á.-i magasságot a bukótól olyan távolságban kell mérni, ahol a leszívás hatása már nem érvényesül. Az Á.-i tényező meghatározására számos képletet szerkesztettek. A Bazin-bukó- nál képlete 0,02 m < h < 0,30 m határok között, a svájci mérnökegylet
