Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

N

kapcsolatokat és az ezekkel összefüggő vízgazdálkodási (vízügyi) feladatokat rendező szabályok összessége. A nemzetközi vízügyi feladatok ellátása a vízügyi szervezet feladata (Vtv. vhr. 92. §).

Mo. felszíni vízkészletének 96—99%-a a szomszédos államok területéről v. azokkal közös vizekből származik. E földrajzi adottság folytán vízgazdálkodásunk nagymértékben függ a szomszédos államok területén folytatott vízgazdálkodástól, így a vizek rezsimje a határokon túli vízgazdálkodási beavatkozásoktól, a vizek tisztasága az idegen eredetű szennyezéstől, a vízkészlet felhasználása a szomszédos államokban folyó vízhasznosítástól. A „lejjebb fekvő” állam vízgazdálkodásilag függő helyzetéből szükségszerűen következik, hogy a szomszédos államokkal tervszerű, összehangolt és egymás érdekeinek kölcsönös elismerésén alapuló vízügyi együttműködést kell folytatnia. A vízgazdálkodási problémák igen nagy jelentősége a kétoldalú kapcsolatok mellett több országot érintő vízfolyások esetében és a vízügyi műszaki-tudományos együttműködés vonatkozásában magával hozza a többoldalú együttműködés, valamint a széleskörű tudományos munkakapcsolatok kifejlődését is.

A szomszédos államokkal fennálló vízügyi kapcsolatokat a határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek rendezése tárgyában kötött kétoldalú vízügyi egyezmények szabályozzák. [Ausztriával (1959:32.tvr.), Csehszlovákiával (1954), Szovjetunióval (1950), Romániával (1962), Jugoszláviával (1955)]. A kétoldalú vízügyi egyezmények (részint tételesen is szabályozott, részint elvi követelményt jelentő) alapelve, hogy a határvizeket érintő vízügyi kérdéseket rendező nemzetközi megállapodásnak a természetföldrajzi egységet alkotó vízgyűjtő területet kell szem előtt tartania, és mindegyik fél érdekeinek, ill. szerzett jogainak kölcsönös tiszteletben tartásán kell alapulnia. Az egyezmény a határvizekre (a határt alkotó és a határ által átmetszett vizekre), ezek vízgyűjtő területére és a rajtuk végrehajtott minden olyan vízgazdálkodási beavatkozásra kiterjed, amely a másik fél területén a vízgazdálkodás helyzetét (a vízhasznosítás v. a vizek kártétele elleni védekezés föltételeit) érintheti. Az ilyen hatással járó egyoldalú beavatkozások tiltásával az egyezmények a közös megegyezéssel előkészített vízügyi beavatkozást elvként mondják ki; szabályozzák a vízhozamok megosztását, a közös érdekű vízi munkák végrehajtását, a közös

Nemzetközi vízkészlet-gazdálkodás 528

védekezést, a kölcsönös tájékoztatást stb. Az egyezményeken alapuló együttműködések jövő fejlődésének iránya a vízgyűjtő területek komplex, tervszerű és összehangolt hasznosítása, a természeti feltételek és a kölcsönös érdekek alapján.

A szomszédos államokkal kötött határegyezmények (Ausztria: 1965:10 tvr., Csehszlovákia: 1958:15 tvr., Szovjetunió: 1962: 16 tvr., Románia: 1964:18 tvr.) — az országhatár megállapításával, ill. fenntartásával kapcsolatban — ugyancsak több fontos vízügyi tárgyú rendelkezést tartalmaznak.

A többoldalú vízügyi kapcsolatok legfontosabb területe a KGST, ill. az ennek keretében 1962-ben alakult Vízügyi Vezetők Értekezlete. A KGST-nek ez az állandó jellegű vízgazdálkodási szerve elsősorban a nemzetközi vízgazdálkodási kapcsolatok alapelveit, fontosabb műszaki-tudományos elvi és módszertani kérdéseit vizsgálja. A többoldalú nemzetközi érintkezés körébe tartoznak a vízügyi kapcsolatok egyéb, elsősorban tudományos célú formái (konferenciák, tanulmányutak, nemzetközi szervezetek munkájában való részvétel stb.) is, így pl. az ENSZ különféle vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozó szerveinek munkájában az Európai Gazdasági Bizottság keretében folyó vízgazdálkodási munkában való részvétel, az UNESCO Hidrológiai Decenniumában való közreműködés stb.

Nemzetközi vízkészlet-gazdálkodás. A

nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtők mértékadó vízkészletének az országhatárok által kijelölt részvízgyűjtők közötti megosztása. Célja a vízgazdálkodás-fejlesztési tervek egyeztetésével a szomszédos országok hasznosítható vízkészletének meghatározása.

Irodalom. Dr. Kovács Gy.: A vízkészlet-megosztás hidrológiai érdései. (Vízügyi Közlemények, Budapest 1965/1.)

Nemzetközi Vízszennyeződési Kutatási Szövetség (International Association on Water Pollution Research). 1965-ben jött létre, a vízszennyeződésre vonatkozó tudományos ismeretek szintjének emelésére, a vízkészletek optimális hasznosítására, a növekvő vízigények kielégítésére.

Nemzetközi vízügyi szerződések. Olyan — többnyire kétoldalú —■ egyezmények, amelyek a nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtőkön a szomszédos országok vízgazdálkodási együttműködését szabályozzák. Megkötésük során arra kell törekedni, hogy a vízgazdálkodás minden ágára kiterjedjen, egyaránt szabályozva az alsó területek kötelezettségét a vízkárok elhárításában és jogait a vízkészletek hasznosításához, ill. a felső