Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Á
Árvizek története tői pedig napjainkig szinte hiánytalan adatsort nyújtanak a budai vízmérce feljegyzései. Forrásaink szerint a legnagyobb dunai árvizek a XVIII. szd.-ban (Budán és Pesten) 1740-ben és 1776-ban, a XIX. szd.-ban pedig 1838-ban (Pesti árvíz). 1876-ban, 1883-ban millió m3 Száz év elvégzett földmunkái és árvízi elöntései {-* Győri árvíz), majd 1895-ben és 1899-ben voltak. A Tiszán nagyobb árvizek 1816-ban, 1830-ban, 1855-ben, majd 1876-ban és 1879- ben (-»• Szegedi árvíz) és a következő években (1888-ig), utóbb 1919-bcn,majd 1970-ben voltak. Az első összefüggő töltésszakasz a Duna völgyében Paks és Báta között 1820—1825-ben épült. A hazai ármentesítések történetének első szakaszában (az 1840-es évekig, Széchenyi fellépéséig) a Duna völgyében kimutathatóan 464 km, a Tisza völgyében pedig 328 km hosszban épültek töltések, hozzávetőlegesen 20 millió m3-re becsülhető földmozgatással, melyek mintegy 345 000 ha terület kezdetleges árvédelmét biztosították. Ekkor indultak meg az újabb árvizes időszakok nagy károkat okozó gyakori árvízi elöntései és -*• Széchenyi István szervező munkája hatására (1846) a Tisza-völgy ármentesítésének (vízrendezésének) munkálatai (-► Tisza-szabályozás). Az ármentesítések e 37 második korszakában (1846—1876) a gazdasági nehézségek és a természeti csapások ellenére az árvédelmi töltések hossza a Duna-völgyben 526, a Tisza völgyében pedig 776, vagyis összesen 1302 km-re nőtt, a beépített földmennyiség pedig elérte a 80 millió m3-t. A végzett munka mintegy 1,95 millió ha terület árvédelmét biztosította — a közepes árvizekkel szemben. Az 1855-ös, majd az 1879—1888 közti árvizek a végzett munka ismételt felülvizsgálatát és az árvédelmi rendszer jelentős továbbfejlesztését tették szükségessé. A gátméretek fejlesztésénél és egységesítésénél előbb az 1876. évi dunai és tiszai, majd az 1879—1888. évi tiszai és az 1895—1899. évi dunai maximumokat vették irányadónak. Ennek hatására — az ármentesítések harmadik korszakában — (1876—1945) új abb 115 millió m3 föld beépítésével, a védőművek hosszát kereken 4000 km-re növelték, összesen 8 milliárd Ft mai értékben. A mentesített területek kiterjedése meghaladta a 2,3 millió ha-t, kereken 4 millió kh-at. E munkának köszönhető a gátszakadások számának és az elöntött területek kiterjedésének fokozatos csökkenése, jóllehet az újabb árvizek a korábbi maximumokat ismételten meghaladták. E munkálatoknak felbecsülhetetlen szerepe volt az ország gazdasági fejlődésében, amire jellemző, hogy hazánk mai területének kereken egynegyede, mg.-i területének egyharmada ármentesített terület. Az ország lakosságának kereken a fele ármentesített területen él. A mentesített ártéren beruházott népgazdasági vagyon pedig az időszak végére mintegy 88 milliárd mai forintra emelkedett. A hazai ármentesítések negyedik korszakában (1946 óta) ismételt árvizek tették próbára a korábban épült védelmi berendezéseket: 1947- ben a Felső-Tiszán, 1954 júliusában a Dunán, 1956 februárjában ismét a Dunán, 1964 március—áprilisában a Tiszán, 1965 júniusában pedig megint a Dunán, majd 1970. május—júniusában a Tiszán vonult le a korábbi árvizek maximumát és tartósságát meghaladó árvíz. Az újabb tapasztalatok alapján az ármentesítési munkák folytatása a gátkorona magasítása, ill. az elégtelen keresztmetszet növelése s a töltések anyagának és karbantartásának javítása mellett a károk elhárításában és csökkentésében igen eredményesnek bizonyult korszerű árvédelmi szervezet kialakítására irányul. (-► Árvízvédelmi és belvízvédelmi központi szervezet) Hazánk ármentesített területe ma 2 342 000 4 Vízgazdálkodási lexikon
