Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
L
Lebegtetési sebesség 452 tárolóteret csökkenti. Az öntözővízben lebegtetett szerves anyagú (kolloidális) hordaléknak trágyaértéke is van. (-» Hordalék) Lebegtetési sebesség. Nevezik elméleti lebegtetési sebességnek is. A hordalékszem környezetében érvényesülő legkisebb sebesség (v^, amely a hordalékot még lebegésben tartja. Értéke a hidrodinamikai emelőerő és a hordalékszem súlyának egyenlősége alapján levezetett ill., ha a y1 — 2,65 p/cm3 fajsúlyú, gömb alakú, d átmérőjű hordalékszem körül y — 1 p/cm3 fajsúlyú folyadék mozog, a vx — 14,7/fií képletből számítható, g a nehézségi gyorsulás. Ha yx = y, v1 = 0, vagyis a hordalékszem a folyadék bármely pontjában lebeg. Lebomlás. A vízben oldott, főleg nagyobb molekulasúlyú vegyületeknek (fehérjék, szénhidrátok, zsírok stb.) kisebb molekulasúlyú, egyszerűbb szerves (zsírsavak, alkoholok, ketonok, metán stb.) v. szervetlen (ammónia stb.) vegyületekké való átalakulása. A vizekben ez az átalakulás sokszor mikroorganizmusok segítségével megy végbe. L.-on alapszik a szennyvíz biológiai tisztítása és a felszíni víz öntisztulása is. Alacsony hőmérsékleten a L. sebessége, különösen a felszíni vízben, erősen csökken; ezt a L.-t nevezik lassú L.-nak. A vízi élettérben a L. részben a víztömegben (mély tavak alsó rétege, hipolimnion: a bomlás tere, trofoliti- kus réteg), de nagyobbrészt az üledékben megy végbe. A teljes L. a mineralizáció. Lechner Gyula (1816—1881) mérnök, középítési felügyelő, vízügyi szakíró. Kedvezőtlen szakvéleménye hozzájárult a Herrich Károly- féle Tiszántúli Öntöző- és Hajózó Csatorna tervének elejtéséhez. (-*- Herrich Károly) Lechner József (1791—1846) mérnök, építési főigazgató. Az állami műszaki igazgatás munkatársa- (1826), majd vezetőjeként jelentős szerepe volt a korabeli felmérési és szabályozási munkálatok irányításában. Lechner Lajos (1833—1897) mérnök és építészmérnök, a fővárosi mérnöki hivatal vezetője. Főbb munkái: Bp. városrendezési terve, a főváros csatornázásának terve (1873) és a csatornázási munkálatok végrehajtása (1891—- 1896), valamint Szeged városrendezésének terve és újjáépítésének irányítása (1879—1884). Lecsapolás. 1. A talaj természetes vízkapacitásán felüli nedvességtartalmának, a talajvíznek elvezetése, a növénytermesztés számára kedvező talajnedvesség-tartalom biztosítása, ill. a talajvízszín szabályozása céljából. 2. A mg.-i vízhasznosításban a rizstelepek L.-a lényegében azonos folyamat, a különbség csupán annyi, hogy a vizet először a terepről és csak utána a talajból vezetik el. 3. Halastavak lehalászása előtt a tavak vizét le kell ereszteni, ezt is L.-nak nevezik. (-► Talajcsövezés) Lecsapoló csatorna. A magas talajvíz, a rizstelepek árasztó vizének, továbbá halastavak vizének levezetésére szolgáló mű. Leeresztő berendezés. A hidrometriai műszereknek és vízminta-vevőedényeknek a kívánt mélységbe juttatására szolgáló készülék. Fő eleme a -*• csörlő (amelyre a leeresztő huzal van föl tekerve), a kígyófej (terelőcsiga), a huzal (esetleg teherbíró kábel) és a terhelősúly. Lefejezés (kaptura). Hidrogeológiai jelenség; a vízválasztó két oldalának vízmosásai a hátráló erózió következtében összeérnek, majd az erózió következtében a harántvölgy annyira mélyül, hogy a megcsapolt vízfolyás vízhozamának legnagyobb része a megcsapoló vízfolyásba folyik, és a megcsapolt vízfolyás alsó mederszakaszára rendszerint csak árvizek idején jut aránylag kevés víz. Lefolyás. A térszínre hullott csapadéknak a nehészségi erő hatására a vízfolyásokban összegyülemlő és a Világtenger (v. a beltengerek) irányába haladó hányada. A térszín egységnyi felületéről (1 km2-ről) lefolyó vízmennyiségnek, a fajlagos L.-nak a hosszabb időre vonatkoztatott átlagát elsősorban az éghajlati adottságok (a lehetséges párolgás és a csapadék arányszáma) szabják meg. A L. időbeli ingadozásainak alakulásában fontos szerepük van a terület domborzati és geohidrológiai adottságainak is. A L. szintbeli elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk felszíni és felszín alatti L.-t. A felszíni L.: 1. A szárazföldekre hullott csapadék össze- gyülemlése és mozgása a nehézségi erő hatására a térszínen, majd a medrekben. 2. A csapadéknak a vízfolyások medrébe jutó hányada. Mértékét elsősorban a terület geohidrológiai és domborzati adottságai szabják meg. Időtartama viszonylag kicsi: kis és közepes vízfolyások esetében néhány óra és néhány nap közt változik. A felszín alatti L.: A szárazföldekre hullott csapadéknak beszivárgó és a talaj fedőrétegében v. a felső vízvezető rétegében a nehészségi erő hatására oldalirányban szivárgó, majd a fel
