Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
L
Láp-» Huszár Mátyás mellett, majd a Tisza-fel- mérési kirendeltség vezetője és a Tisza-fel- mérés nagy jelentőségű munkájának irányítója (1834—1846). Nevét, mint Markó Károly tanítványáét, a művészettörténet is számon tartja. Irodalom. Fodor F.: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben végzett . . . munkálatai . . . Bp. 1957. Láp. Sekély, de állandó vízborítású, tehát nedves terület, amelyen a helyben nőtt növényzet nagyobb mennyiségben felhalmozódik. A L. keletkezésének föltétele nedvesség és a többé- kevésbé vízátnemeresztő talaj (kőzet), továbbá a meghatározott, tőzeget v. tőzegszerű képződményt létrehozó növénytársulás. A sík-L. (réti v. al-L.) a medencék álló v. alig mozgó vizében keletkezik. Jellemző keletkezési helye az intraakratikus eutróf bazifil sík vidék. Termékük nád v. radicella tőzeg. Káka, sásfélék és egyéb vízinövények, valamint fák (láperdő) élnek benne, melyek bővebb táplálékot igényelnek az aljzattól. A kőszéntelepek legnagyobbrészt sík-L.-i erdőkből keletkeztek. A közép-L. (v. átmeneti L.) a sík-L.-ra jól jellemző növényzetet és a talajvízben és táplálékban szegényebb magasabb felszínnek megfelelő növényeket nevel (pl. erdeifenyő). A duzzadó-L. (tőzegmoha-, dagadó- v. fel.-L.) a táplálékban szegény homokos talajon keletkezik, v. az al-L.-on akkor fejlődik ki, ha ott az elhalt növényzet annyira felszaporodik, hogy a tenyészethez szükséges tápanyag nem elégséges. Igénytelen növényzet (pl. tőzegmoha) él rajta. Tőzegének alapanyaga a tőzegmoha (sphagnum). Kialakulhat helyi L.-ként a középhegységekben is, de még inkább magas hegységekben és északon a humuszos tavak feltöltődéséből. Fel-L.-nak minősíthető kőszéntelepeket eddig nem ismerünk. Ha a L. felszíne az alatta levő víz összefolyása következtében lengő mozgásba kerül, akkor ingó-L. a neve. A középhegységi forrásos helyeken forrás-L. keletkezhet: krenofil állatok, mohák és más növények társulásai. A szukcesszió folyamán a L.-ból mohaszintes L.-rétek alakulnak ki. Lápasor Karszt Láphasznosítás. A láposodás következtében keletkezett tőzegréteg v. tőzeges láptalaj hasznosítása. A tőzeg értékes nyersanyag, amely kitermeléssel v. helyben hasznosítható. A kitermelt tőzeg fölhasználási lehetőségei: tüzelőanyag, gázgyártás, trágya, alom, talajjavítás, szigetelő- és építőanyag, vegyi alapanyag, egészségügyi célok. 4S0 A láptalaj helyben természetes kaszálóként halastó létesítésével v. megfelelő telkesítés után szántóműveléssel hasznosítható. A biztonságos hasznosítás feltétele a talajvízszint optimális mélységben (50—90 cm) való tartása. Ezt 150—200 m-enként kiásott olyan csatornahálózattal lehet megvalósítani, melybe felülről vizet lehet — a szükséghez mérten -— betáplálni, alul pedig a fölösleges vizet elvezetni. Láposodás. A lefolyástalan medencékben v. a kis esésű területek mélyebb részein végbemenő folyamat. A vizenyős területet a folyamatosan elpusztuló és oxidálódó vízinövényzet feltölti, a víz mélysége csökken, majd a víz eltűnik, és létrejön a mély láp. Az oxigénben szegény környezetben végbement lassú égés terméke a növényi eredetű, laza szerkezetű tőzeg. A mélylápra új, már nem vízi, hanem vízkedvelő növényzet települ, mely később ugyancsak elpusztul és elszenesedik. így jön létre a felláp. A folyamatot időnként a folyók, vízfolyások kiöntései megzavarják, és több rétegben váltakozva tőzeg és ásványi hordalék rakódik egymásra; így jön létre a több rétegű láptalaj, ill. tőzeges talaj. Láptalajok. Sok szerves anyagot tartalmazó talajok, amelyek sekély vízborítású tavakban, elhalt folyammedrekben alakulnak ki. A szer- vesanyag-tartalom alapján tőzeges és kotus L.-okat különböztetünk meg. A kotus talajok 10—25%, a tőzegtalajok 25% fölötti szervesanyag-tartal- múak. Lászlóffy-féle fajlagos lefolyási térkép. Izometrikus vonalakkal ábrázolja a Mo. területére lehullott csapadékból lefolyó részt 1 /sec • km2-ben. Irodalom. Magyarország vízkészlete III. Víztározási lehetőségek 2. kötet, 7. melléklet. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványa. Bp. 1958. László Károly (1815—1893) kultúrmérnök, aki a Szabadságharc után bekapcsolódott a vízügyi munkákba. Igazgatta a Jobbparti Tisza- szabályozó Társulatot. A korabeli lapokban több cikke is megjelent. Látens hő (fagyási hő). Az anyag egységnyi súlyú mennyiségéből szabadul fel akkor, amikor a fagyásponton állandó hőmérsékleten az anyag folyékony halmazállapotból szilárdba megy át (megfagy). Nagysága megegyezik az olvadási hővel. Víznél a L. 79,7 kcal/kg. Látszatkorreláció -*■ Korreláció Látszólagos hiba -*• Valódi hiba Látszólagos keménység Keménység Látszólagos kinematikai viszkozitás (keveredési tényező). A turbulens folyadékmozgás nyírófeszültségének (Tt) és sebességváltozásának
