Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Á

Arokkotralék kában lefolyó vízhozamok idősorának rajza az Á.-kép. Az Á. kezdeti időszakában a vízhozam és a vízállás fokozatosan növekszik (áradási ág), majd a tetőzés (legnagyobb vízállás, ill. leg­nagyobb vízhozam) elérése után fokozatosan csökken (apadási görbe). A kiinduló és végső mélypontok közötti időtartam az Á. tartóssága. A gyakorlatban rendszerint bizonyos vízállás­hoz kötött tartósságról beszélünk. Az Ä. ki­induló-és tetőpontja közötti rész az áradó, a tetőző és végső pont közötti az apadó ág. Az Á. sebességén a tetőzésnek a szelvények kö­zötti előrehaladási sebességét értjük. Az Á. gya­korisága a meghatározott magasságú Á. átlagos előfordulásának években kifejezett száma. Az előbbi értelmezés szerint vizsgálva egy vízfolyás vízállását, annak vízállásváltozásait feltüntető — éves v. több éves — vízállásgörbéi közül azok jeleznek sok árhullámot, amelyek­nek száma a vízfolyáson felülről lefelé haladva csökken. Ilyen körülmények között nehéz el­dönteni, hogy a görbe mely részét tekintjük Á.-nak. A kiválasztás föltételeit — melyeket a -*■ hullámtérbe való kilépéshez, a tetőzés ma­gasságához, bizonyos vízállásban elért tartós­sághoz, időszakhoz stb.-hez köthetnénk ■— rend­szerint a vizsgálat, ill. a gyakorlati felhasználás célja szabja meg. Az Á. lefolyását, alakját, idő­tartamát és egyéb jellemzőit sok állandó és változó jellegű körülmény befolyásolja. A víz­folyás felső szakaszának Á.-ai csúcsosabbak, a lefolyás itt gyorsabb, lefelé haladva mindjobban észlelhető az A. ellapulása, a lefolyás üteme lassúbb. Árhullámsebesség Levonulási sebesség Árkos erózió Talajlesodrás Árkosi Géléi Benedek (?—1661). Poli­hisztor hajlamú tanár Kolozsvárott. Egyebek közt foglalkozott a nagyváradi forrásvizekkel, melyekről írt munkája úttörő jellegű a szak- irodalomban. Ármentesítés Árvízmentesítés Árnyékolás. A térképrajzolásban a földfelület domborzati viszonyainak az ábrázolási módja: a magasabb részeket sötétebbre, az alacsonyab­bakat világosabbra festik. A tónuskülönbség jellemző a magassági viszonyokra. Árnyékzóna (diszfotikus öv). A vizeknek az a mélysége, ahol a felszíni fénynek csak töredéke található. (-*■ Fény mint környezettani tényező) Árok. Olyan kisméretű természetes v. mes­terséges meder, mely a felszínen jelentkező vize­ket összegyűjti és elvezeti. Határozott szelvénye általában nincs. Ilyen a lakótelepülések bel­területén az utak, utcák mentén húzódó csa­padékvíz-elvezető Ä. (út menti árok). Nyílt, kertes beépítésű városrészekben a -► csapadék­csatornázást helyettesítheti. Karbantartása ál­talában a csatornázási művek feladata. Árokásó gép. Lánctalpas v. kerekes futó­műre épített, függőleges falú, árok ásására al­kalmas földmunkagép. Az A. munkaeszköze a haladási iránnyal párhuzamos vedersor (veder­33 Árokásó gép lánc), marótárcsa v. kaparólánc. Az árokból kitermelt földet az Á. szerkezeti megoldásától függően terelőcsigák segítségével az árok két oldalán v. szállítószalag segítségével az árok egyik oldalán helyezi el. Árokkotralék. Az időszakosan vizet vezető árok tisztításakor kiszedett földszerű anyag,

Next

/
Oldalképek
Tartalom