Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
G
'Görgőkocsi fogó megbízhatósága is nagyon kicsiny. A hordalékfogók kidolgozásában -*■ Károlyi Zoltán végzett úttörő munkásságot. A vízfolyások G.-á- nak mozgása mind az idő, mind a hely függvényében nagymértékben változhat. A hordalékhozam kisvizekben rendszerint nagyon kicsiny v. zérus, nagyvizekben igen nagy lehet. Viszonylag rövid időszakon belül is hevesebb és mérsékeltebb G.-periódusok váltogathatják egymást. A vízfolyásokban gyakran sávokban mozog a G. A hordalékmozgási sávok között nyugalomban levő mederészek vannak. A G. hozamának idő és hely szerinti változására következtetni lehet a mozgás közben keletkezett zörejekből. Ezek jól megfigyelhetők, és hevességük mérhető. A hazai vízfolyások közül különösképpen a Duna csallóközi szakaszán heves a G. mozgása. (-»- Hordalék) Görgőkocsi. A nagyobb méretű, rendszerint táblás gátak tábláit az oldalfalak fülkéiben támasztja alá. A csaknem függőleges síneken haladó görgőket magába foglaló kocsiváz a táblához rendszerint csuklósán csatlakozik. Görgős keret. A vízhozamméréshez és mederfelvételhez használt segédeszköz, amellyel az ingára függesztett ólomsúlyt leeresztik. A keret kinyúlik a mérőladikból, és a végén kígyófej (görgő) van. Görgős láncok. A lánchajtásnál a kerekek •összekötésére szolgáló hajtóelemek, melyek egymáshoz csuklósán kapcsolódó szemekből állanak. A felhasználástól függően kialakításuk többféle lehet. A csuklós lánc lemezeit csapok fogják össze, melyek üzem közben a lánckerék fogainak támaszkodnak. Az ilyen lánc elég merev s a fellépő erős kopások miatt csak kis láncsebességnél használható. Nagy nyomaték és láncsebesség esetén a G.-at alkalmazzuk, melyeknél edzett acélhüvely fogja össze a lemezeket, a lánc pedig nem a csapokon, hanem görgőkön fekszik fel. A kerékpárok láncai is G. v. más néven Gall-láncok. Görgős véső. Kemény kőzetekhez használt -*• fúrószerszám. Görgős zsiliptábla. Négy v. több keréken gördülő vasszerkezetű síktábla. Alkalmazását a gördülő- és csúszósúrlódás ellenállása közti különbség teszi indokolttá. A csúszó síktáblák mozgatásához — az önsúly erőszükségletén kívül — a víznyomásból keletkező erő 30—40%-a szükséges, gördülősúrlódásnál 5—20% elegendő; ezért alkalmazzák. Mivel nincsenek csúszófelületek, a vízzárás biztosítására külön elemek szükségesek. 270 Gőz. Általános értelemben a kritikus hőmérséklet alatti légnemű halmazállapotú testek elnevezése. Fizikailag nincs lényeges különbség G. és gáz között. G.-nek nevezik azt a gázt, amely 1 atm nyomáson 18 C°-nál magasabb hőmérsékleten cseppfolyósodik. A G.-ök és más gázok tulajdonságai között nincs elvi különbség, megfelelő nyomáson és hőmérsékleten minden gáz cseppfolyósítható. A telített G. nyomása az anyagi jellemzőkön kívül csak a hőmérséklettől függ, és a hőmérséklet növekedésével exponenciálisan növekszik. Gőzfürdő (medencés fürdő). A tisztasági fürdő fejlett hazai formája. Főbb részei: az előcsarnok, az öltözőtér, a hőlégkamra (szárazlég-he- lyiség), a medencetérség, a -► gőzkamra, a masszírozó- és a pihenőhelyiség. A medencetérségben rendszerint három — forró, langyos és hideg vizű — fürdőmedence épül. A medencék vizének folyamatos pótlásáról gondoskodni kell. Gőz—gáz forrás -*• Forrás Gőzgép. A tüzelőanyag gőzzé alakított energiájából mozgási energiát termelő gép. A G.-e- ket két csoportba oszthatjuk: 1. dugattyús G.-ekre és 2. gőzturbinákra. A vízgazdálkodás területén csak az 1. alattiak használatosak még, a régebbi szivattyútelepeken. A dugattyús G. hengerből, ebben ide-oda mozgó dugattyúból, forgatószerkezetből (hajtóműből), valamint a gőz be- és kiömlését és a gép forgatását szabályozó vezérműből áll. A még használatos G.-ek fekvő és álló elrendezésűek, néhány kisebb lokomobil kivételével két- hengeres kompaund gépek, ahol a nagynyomású hengerben már munkát végzett gőzt a reciveren (gőzgyűjtőn) keresztül a kisnyomású hengerbe vezetik. A szabályozószerkezetek tolattyús v. szelepes vezérlésűek. A G.-ek kondenzátorosak — néhány kipufogós lokomobil kivételével —, tehát a G.-ből távozó gőzt nem a szabadba, hanem a gőzsűrítőbe, kondenzátorba vezetik. Irodalom. Udvarhelyi—Bíró: Belvízi és öntöző szivattyútelepek kezelése. Bp. 1954. 212 p.; Cila—Őri: A gazdaságos üzemvezetés. Bp. 1943. 702 p.; Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézi- könyve. 4. k. Bp. 1962. Gőzgép működési vázlata
