Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
G
Generátorfék rész a forgómezőhöz képest szögben előresiet, és ezzel biztosítja a villamos energiát termelő indukciót. Aszinkron G.: egyenáramú gerjesztés nélküli áramfejlesztő gép. A szinkron fordulatszámnál nagyobb mezőirányú forgás esetén az aszinkron gép nem fejt ki hajtónyomatékot, ezért külső nyomatékkai kell a kívánt fordulatszámon tartani, miközben teljesítményt szolgáltat a hálózatra. Csak olyan hálózatra kapcsolható, mely a szükséges gerjesztő meddőteljesítményt szolgáltatni tudja, és amelynek szinkron generátorokkal stabilizált a frekvenciája. Alkalmazása kis és közepes vízerőműveknél célszerű, mivel kezelési igénye minimális, és állandó felügyeletet nem igényel. Köpeny-G.: csőturbinával közvetlenül kapcsolt, vízzel körüláramolt G. Inga-G.: vízturbinák sebességszabályozó ingájának hajtómotorját tápláló G. Tengely-G.: a fő gépcsoport tengelyére épített, ennek mechanikai méreteihez idomított G. A gyengeáramú G.-ok rendszerint villamos teljesítményt alakítanak át más frekvenciájú villamos teljesítménnyé (pl. elektroncsöves G.). Generátorfék. Nagyméretű, nagy lendítőtömegű, vízturbinával összekapcsolt generátorforgórészek kifutási idejének csökkentésére szolgáló berendezés. A G. általában 4—16 mechanikus fékpofából áll, melyek a forgórészre körben egyenletesen elosztva, tengelyirányban hatnak. A fékpofákat olajhidraulika v. nyomólevegő működteti. A G. üzemzavar esetén teljes fordulatszámnál is bekapcsolható, de üzemszerűen az elhasználódás csökkentése érdekében csak kb. 50%-os fordulatszám körül veszik igénybe. Geoantiklinális -*■ Szerkezeti mozgás Geodéta (földmérő). A földmérési feladatok ellátására képzett szakember. A képzés szintje szerint lehet okleveles mérnök, szaktechnikus és technikus. Geodézia (földméréstan). A műszaki tudományok egyik ága, amely a terepalakulatok, továbbá a földterületek hely- és méretmeghatározásával foglalkozik. A felső G. keretében a Föld alakjának meghatározását és a nagy területek (földrészek, országok) fölmérését, az alsó G. módszereivel pedig kisebb területek alakjának és méreteinek meghatározását végzik. A föld, valamint a rajta levő tereptárgyak, létesítmények és azok helyzetének geometriai jellemzőire vonatkozó mérések összefoglaló neve: G.-i mérés. Geodéziai távcső. Az irányzás céljára készített irányszállal ellátott távcső, amely há262 rom csőből: a főcsőből, a szálcsőből és a szemcsőből áll. Ha a szemcsőben két plankonvex lencse van, akkor Ramsden-okulárisnak hívják. Ha az egyik plankonvex lencsét a szálcsőbe építik be, a szemcsövet Huygens-okulárisnak nevezik. Geodéziai vetület. A szögtartó vetület neve. Térképkészítéskor a földi pontokat ellipszoid v. gömbfelületről síkra kell vetíteni. Ez a kétféle test csak szakadással v. gyűrődéssel fejthető síkba. Ezért a síkba fejtést két lépésben végzik: az ellipszoidról v. a gömbről henger- v. kúppalástra vetítik, amely felületek már síkba fejt- hetők. Az említett vetítés mindig a hosszak, a szögek v. a területek torzulásával jár. Több olyan vetítési eljárás is ismeretes, amelyekben valamelyik elem (hossz, szög, terület) a sík térképlapon is megtartja az eredeti gömbfelületen v. ellipszoid-felületen levő nagyságát. Ilyen vetület például a G., amelyen a szögek nagysága változatlan. Geoelektromos talajvízszint-mérés. Mérési eljárás, mely azon a fizikai jelenségen alapszik, hogy a talajban keltett elektromos erőteret a víz jelenléte erősen módosítja. A talaj fajlagos ellenállása a talajvíz határánál megváltozik. Geofizika. A Föld természetes fizikai történéseivel és jelenségeivel foglalkozó természet- tudomány. Részei: a légkör fizikája (meteorológia), a vízöv fizikája (hidrológia, beleértve az oceanográfiát) és a szilárd kéreg (litoszféra) fizikája. Az általános G. a Föld fizikai sajátosságaival (földmágnesesség, földrengés stb.), az alkalmazott G. a hasznosítható ásványi nyersanyagok felkutatásához szükséges G.-i feltárási módszerekkel foglalkozik. (->- Geofizikai talajfeltárás) Irodalom. Egyed L.: Geofizikai alapismeretek. Bp. 1955. Geofizikai eljárások. Olyan területek víz- feltárási munkáiban alkalmazott föltáró módszerek, amelyek ritkán telepített kutak miatt csak kevéssé vannak feltárva. A legelterjedtebb ilyen módszer a villamos ellenállásmérés: a víz jelenlétét a szelvénygörbén jellegzetes ellenállás-csökkenés jelzi. Geofizikai talajfeltárás. A talaj minőségének és minőségváltozásának meghatározása geofizikai módszerekkel (gravitációs, szeizmikus, földmágneses, geoelektromos, radioaktív, geotermikus stb. eljárásokkal). A mérnöki gyakorlatban nagyobb területek általános felderítésében főleg a geoelektromos és a szeizmikus módszereket alkalmazzák. Geofon Csőlehallgató készülék Geohidrológia Földtani szolgálat Geoid. Általános értelemben a földgömb elméleti alakja. A végtelen sok szintfelület közül
