Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
F
Félig tapadó sugár Feszmérő. Nagyobb üzemi nyomások mérésére szolgáló rugós szerkezetű mérőeszköz. Szerkezetük szerint vannak lemezrugós és csőrugós F.-k. Mindkét rendszer működési elve azon alapszik, hogy az alkalmazott rugalmas elem nyomás hatására alakját változtatja. Fesztávolság (támaszköz). A hidak, tartó- szerkezetek két szomszédos alátámasztás közötti távolsága. Feszültség. 1. A szilárdságtanban: egységnyi nagyságú felületre ható erő. Mértékegysége. din/cm2, kp /cm2 stb. A F. vektormennyiség. 2. Az elektromos F. (potenciálkülönbség) az a munka, amely akkor keletkezik, ha a statikus elektromos tér egyik pontjából egységnyi pozitív töltést a tér egy másik pontjába juttatunk. Mértékegysége a Volt. Feszültségmérő. Elektromos (voltmérő) v. mechanikus (tenzométer) feszültség mérésére szolgáló műszerek. Az elektromos voltmérő — párhuzamosan kapcsolva — a rajta átfolyó áramerősséget méri, de ez az állandó ellenállás miatt arányos a feszültséggel. A mechanikus F.-k fajlagos alakváltozást mérnek; a fajlagos alakváltozás állandó modulus esetében arányos a feszültséggel. Feszültségoptika. Az alkalmazott fizika egyik ága, amely a fényt kettősen törő anyagok segítségével kutatja a szilárd testek feszültségi viszonyait (fotoelasztikusság). Segítségével meghatározhatók a fő feszültségi irányok, ill. az azonos fő feszültség-különbségek helyei, és a síkbeli feszültségállapot is számítható. Feszültségszabályozó. A hálózat feszültségének tág határok közötti és terhelés alatti szabályozására szolgáló készülék. Erre a célra ún. F. transzformátort használnak. Szabályozási elve a feszültségáttétel változtatásán alapszik. A feszültségáttételt az egyik v. mindkét tekercselésben a menetek ki-, ill. bekapcsolásával változtatják. Fék. A forgó és mozgó berendezések gyors megállítását, újra indulásának, visszaforgásának megakadályozását v. mozgási sebességének korlátozását biztosító szerkezet. Mechanikus F.: mechanikai súrlódással dolgozik. Szerkezete szerint lehet pofás, szalag- és tárcsa-F. Hidraulikus F.: 1. Hidraulikus működtetésű dugattyú, mely mechanikai súrlódást idéz elő. 2. Álló v. áramló folyadék (pl. olaj) emészti föl a berendezés mozgási energiáját (keverőlapátos F., F.-turbina). Lég-F. (pneumatikus F.): ugyanúgy működik, mint a hidraulikus F., de légnyomással. Villamos F.: a mozgási energiát villamos energiává alakítja át, melyet v. a hálózatba táplál vissza, v. ellenálláson át hő alakjában ad le. Motor F.: 1. Villamos motor esetében villamos F. 2. A robbanómotor súrlódási és kompri- málási munkájának fékezésre való használata. Kézi-, láb-F.: kézzel, lábbal működtetett F. Fékdugattyú Torlócsappantyú Fékgenerátor. Aszinkron villamos gép, mely generátoros üzemben a hálózatra visszatáplálva fékez. A fordulatszámnak nagyobbnak kell lennie a szinkron fordulatnál. Megszaladás ellen véd (pl. zsiliptábla süllyesztésekor). Fékmotor. Aszinkron villamos gép, melybe mechanikus féket építettek. Ha megszűnik a feszültség, megáll a F. Felold a fék, ha a feszültséget bekapcsolják. Félautomata szűrőprés Szűrősajtó Félautomatika. A vízerőművek és szivaty- tyútelepek részleges automatizálása: az indítás, leállítás és az üzemállapot megváltoztatása emberi beavatkozást igényel, de a részműveleteket és a berendezések védelmét automatika végzi, ill. látja el. Félcsontos halak (Ganoidei). A halak osztályának egyik alosztálya. Vázuk részben még porcos, de elsődleges és másodlagos csontjaik is vannak. Testüket vért- v. körpikkelyek fedik. Hazai halaink közül a ->- Tok alakúak (pl. kecsege) tartoznak a F.-hoz. (->- Csontos halak) Félfürdő. A vízgyógyászatban alkalmazott eljárás. A beteg fakádban ül, a fürdőmester a kád vizéből locsolja a hátát. Fürdés közben a víz hőfoka változik: hűthető v. melegíthető. Félgömbfa. Az ágaktól és kéregtől megtisztított, hosszában félbevágott fatörzs. Félig feszített tükrü víz. Az olyan vízzáró jellegű fedőréteg jelenlétében előforduló víz, amely a nyomásátadás szempontjából vízzárónak tekinthető. Félig sós víz -*■ Brakkvíz Félig tapadó sugár. A víz olyan átömlése a bukógát fölött, amelynél a vízsugár úgy tapad a gát felületéhez, hogy a sugár és a gátfelület között a gátfelület egy szakaszán levegő van. Az átbukó vízhozam növekedésekor a sugár el217
