Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

F

Feltöltődés szint közötti feltöltésre használt anyagok, me­lyek lehetnek különféle talajok, kőzetek és salak­féleségek. A F.-at beépítésükkor szükség szerint tömörítik. Feltöltődés. Általában: a szél v. a víz által szállított v. kémiai, ill. biológiai folyamatok eredményeképpen keletkező szilárd anyag le­rakódása valamely területen. Nevezik — hely­telenül —feliszapolódásnak is. A hidrológiában: F. a meder fenékszintjé­nek emelkedése a lebegtetett és görgetett -*■ hor­dalék lerakódása következtében. A fogalom a vízépítésben rendszerint táro­zókkal, duzzasztott vizű folyószakaszokkal, csa­tornákkal kapcsolatosan fordul elő. Áz olyan vízfolyást, amelynek medrét a lerakódó hordalék feltöltötte, feltöltődött medrű vízfolyásnak ne­vezik. Egyes esetekben — bizonyos területeknek hordalékkal való szándékos feltöltését kivéve —— a F. elkerülésére törekszenek. (-<- Feliszapoló- dás) Feltöltő szukcesszió. A tavak partján zó­nákban elhelyezkedő növényszövetkezetek egy­másutánja. Megfelel a feltöltődés folyamán időben egymást követő növényi társulásoknak: plankton—bentosz—hínáros—nádas—magassá- sos—rét—erdő (klimax asszociáció). A feltöltő- dést az élővilág szervesanyag-termelésével gyor­sítja. Felújítás. Az állóeszközök műszaki állapo­tának olyan mértékű javítása, hogy az jól meg­közelítse, esetleg elérje v. meghaladja az azonos típusú új állóeszköz műszaki állapotát. A gazda­ságos F.-ok száma állóeszközönként változik. Az F.-t végezheti az állóeszköz tulajdonosa (ez a saját F.) v. más vállalat is (idegen F.). Felújítási költség. Az állóeszközök teljes élettartama folyamán a normális működésük­210 höz, a rendszeres kisebb javításoktól különböző, csak néhány évenként szükséges, ún. nagyjaví­tásokra fizetett kiadások. Felületi állandó. A szilárd testek felületének minőségét (érdességét, simaságát) jellemző mennyiség. Ilyen F. a felületi érdesség, a homok­érdesség stb. Ismerete a vezetékekben, medrek­ben keletkező súrlódási veszteség meghatározása szempontjából fontos. (-» Érdesség) Felületi erózió Erózió Felületi erő. A húzó-, a nyomó-, a súrlódási, a kapilláris erő, továbbá a kohézió és az ad- hézió összefoglaló neve. Ezeknek az erőknek gyakrabban alkalmazott jellemzői: a folyadék­nyomás, a csúsztatófeszültség, a kohéziós, az adhéziós és a görbületi nyomás. Felületi feszültség. Nevezik kevésbé szaba­tosan felszíni feszültségnek is. A folyadék felszínén keletkező erőhatás, amely a folyadékrészecskék között ható molekuláris erőkkel magyarázható. Függ a folyadék anyagi minőségétől, a hőmér­séklettől, és a környező közegtől, független a felület alakjától és nagyságától. Jellemző anyagállandó (18 C° hőmérsékleten; a víz—le­vegő határán az x = 7,6* 10~3 kp/m, a víz—olaj határán x = 2,1 *10~3 kp/m. Az így létrejött erő P = 2al. A saját gőzével érintkező folyadék szabad energiatöbblete a folyadék belsejéhez viszonyítva a felület F-fel való meg­növeléséhez szükséges AL munka és a F hánya­dosa: = AL IF. Dimenziója tehát munka­terület = erő/hosszúság, mértékegysége pl. 1 kp m_1. A felületi feszültség az érintkező anya­gok egyéb tulajdonságain kívül hőmérsékletük­től is függ, annak növekedésével csökken (Eöt- vös-féle szabály). A folyadék belsejében levő mo­lekulákra ható erők egyensúlyban vannak, a fel­színen és a felszínközeli rétegben levő moleku­lákra ható, a környező molekuláktól származó erők eredője azonban zérustól különböző nagy­Feltöltő szukcesszió

Next

/
Oldalképek
Tartalom