Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
F
207 Felszín alatti vízkészlet Felszálló vezeték -*■ Függőleges vezeték Felszín alatti csöves öntözés. A táblán belüli vízszétosztást a felszín alatti csőhálózattal biztosító öntözési eljárás. Felszín alatti dinamikus vízkészlet -«- Felszín alatti vízkészlet Felszín alatti lefolyás -*■ Lefolyás Felszín alatti statikus vízkészlet Felszín alatti vízkészlet Felszín alatti vizek. Általános értelemben: a talaj felszíne alatt különböző mélységekben található vizek gyűjtőneve. A F. egy része természetes állapotában is mozgásban van, csak időszakosan tározódik a rétegben. A rétegből a felszínre törve, közvetlenül elpárologva v. a növényzet által elpárologtatva részt vesz a hidrológiai körfolyamatban, és helyét a csapadékból utánpótlódó új víz foglalja el. A hidrológiai körfolyamatban való részvételének mértékét befolyásolja, hogy szabad felszínnel v. nyomás alatti viszonyokkal helyezkedik-e el. Ennek megfelelően a F. egy része a rétegekbe zárt, természetes állapotban nincs mozgásban, legtöbbször csak mesterséges beavatkozás hatására, a megcsapoló létesítményekben jut a felszínre és kapcsolódik bele a hidrológiai körfolyamatba. A két rész azonban nem választható élesen el egymástól, a hosszú ideig tárolódó mozdulatlan víz időnként belekapcsolódhat a körforgalomba, v. a mozgó víztömeg egy része megállapodhat és hosszabb ideig tárolódhat a rétegekben. A F.-et a tározó réteg jellege és helyzete szerint osztályozhatjuk. A talajvíz a felszín közelében, a területre jellemző első nagy kiterjedésű, összefüggő vízzáró réteg fölött levő laza, szemcsés kőzetekben tározódó víz. Jellemzője, hogy kapcsolata a felszíni hidrológiai és meteorológiai folyamatokkal közvetlen. Ellentéte a rétegvíz, amely a mélyebben elhelyezkedő rétegekben tározódik, és közvetlen utánpótlása sem a felszíni vizekből, sem a csapadékból nincs. Külön csoportba soroljuk a karsztosodó kőzetek (mészkő, dolomit) repedéseit, litoklázi- sait, járatait kitöltő vizet, a karsztvizet. Ahol a karsztos kőzet alkotja a felszínt, ott ez az első vízréteg és kapcsolata a felszíni hidrológiai folyamatokkal közvetlen, mint a talajvízé, ahol pedig vízzáró réteggel fedett (mélykarszt), ott az utánpótlódás jellege a rétegvizével azonos. A talajvíznek — és így a F.-nek is -*• vízkészlet-gazdálkodás szempontjából különválasztandó típusa a parti szűrésű víz. A vízfolyások medrét kísérő durva szemű rétegekben tározódik, és utánpótlódását főként közvetlenül a felszíni vízből kapja. Ezért az ebből fölhasznált mennyiség a felszíni vízmérleget terheli, nem a felszín alatti vízkészletből vonjuk el. A F. típusainak osztályozása és elnevezése nem általánosan elfogadott. A talajvízre, rétegvízre és karsztvízre való hármas bontás mint a különféle vizek minőségi osztályozása, javasolható. Alkalmazzák még a mélységi víz elnevezést, amely a rétegvizet és a mélykarszt tárolt vizét foglalja össze, néha azonban a mélységi eredetű, a magmából felszálló ún. juvenilis víz megjelölésére használják. Fosszilis v. üledékvíznek nevezik a vízben ülepedett rétegek keletkezésekor, azok hézagaiban a szilárd anyaggal együtt lerakodott és ott táro- zódva visszamaradt vizet, amely tehát őrzi annak a víznek eredeti tulajdonságait, amelyben a réteg kialakult. Ez a megnevezés tehát a víz eredetére utal. A fosszilis víz a rétegvizek csoportjába tartozik, annak az a része, amely keletkezése óta nem vett még részt a hidrológiai körfolyamatban. Különleges esetben — ásvány-, ill. -► gyógyvíz formájában található. Felszín alatti vízkészlet. Valamely meghatározott területrész rétegeiben tárolt és áramló vízkészlet gazdálkodási jellemzője, a terület vízkészletének egy része. Gyakran alkalmazzák jellemzésére a vizsgálat időpontjában a felszín alatt, a különféle rétegekben raktározódó víz mennyiségét (statikus F.). Dimenziója: m3. Ez azonban csak a tárolóképességről ad tájékoztatást, az áramló, a hidrológiai körfolyamatban folyamatosan megújuló vizet nem jellemzi. A felszín alatti dinamikus vízkészlet a felszín alatti víz mozgását jellemzi. Értékét a vizsgált terület rétegeihez évente átlagosan utánpótlódó vízmennyiség időegységre vonatkoztatott meny- nyiségével jellemezzük (dimenziója: m3/sec v. m3/év), ami egyensúly esetében a rétegekből természetes úton megcsapolódó — elpárolgó v. felszínre törő — vízhozammal egyező. A vízgazdálkodás szempontjából legfontosabb jellemzője a F.-nek a hasznosítható F. Ennek értéke azt a vízhozamot adja meg, amelyet a vizsgált terület minden rétegéből — v. a jellemzést csak egy felszín alatti víztípusra, esetleg egy meghatározott rétegre korlátozva a vizsgált víztípusból, ill. rétegből — hasznosítás céljára elvonhatunk úgy, hogy a felszín alatti víz háztartásában az előre jelzett változásoknál nagyobb — más vízhasznosítások szempontjából káros — vízszín- v. nyomásváltozás ne következzék be.
