Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

F

Fajlagos villamosenergia ... nak az adott alapsík fölötti geodéziai magassága, a fajlagos nyomási energia a piezometrikus v. nyomási magassága, a fajlagos mozgási energia a kinetikai v. sebességmagassága. A súlyegységre vo­natkoztatott helyzeti energia, vagyis az egység­nyi súlyú test geodéziai magassága az adott alapsík fölött: a fajlagos helyzeti energia. Fajlagos hordaléktermelés (specifikus eró­zió). A vízfolyás által évente szállított összes hordalék súlyának és a vizsgált szelvényhez tar­tozó vízgyűjtő területnek hányadosa. A hegy­vidéki vízfolyások F.-e rendszerint nagy (800— 1200 t/km2), a síkvidékieké Európában 15— 50 t/km2, Amerikában 100—140 t/km2. Fajlagos ipari vízszükséglet. Az a víz- mennyiség, amely az ipari termék gyártásához szükséges. A F.-et rendszerint a kész termék egy­ségére vonatkoztatják, de gyakran a nyers­anyagegységre (pl. cukorrépa, érc), ritkábban a munkaidőegységre (pl. szappankészítés). Az egy­ség lehet súly (Mp, kp), térfogat (hl, 1),hosszú­ság (m) v. darabszám. A F. adatai erősen szór­nak, mert a vízszükségletet a technológia, a víz- mennyiség és a helyi körülmények nagymérték­ben befolyásolhatják. Fajlagos kiépítettség. Belvízrendezési szem­pontból egy adott vízgyűjtő területen meglevő belvízlevezető művek hatását kifejező mutató, 1 /sec-km2 mértékegységben kifejezve. Általában a F.-et a befogadóba vezető főcsatorna v. tor­kolati szivattyútelep kapacitásával számítják ki. Nem jellemző szám, mert nem utal a terület csatornasűrűségére és egyéb vízlevonulási v. tá­rolási mű hatásaira. Tehát használata csak a torkolati műre jellemző. Fajlagos költség. A vízi létesítmény hatásá­val érintett terület egységére eső beruházási, üzemelési v. fenntartási költség. Fajlagos lefolyás. A választott időegység­ben (dekád, hónap, évszak, év) v. valamely le- folyási folyamat (egyetlen esőzési v. olvadási fo­lyamat hatásaként jelentkező lefolyási folyamat) teljes időkeretében lefolyó víz mennyiségének a vízgyűjtő terület egységnyi részére (ha, km2) vonatkoztatott értéke. A F. tehát nem a víz­folyásoknak, hanem a vízgyűjtő területeknek jellemző értéke, s így elsősorban nem hidraulikai hanem sokkal inkább vízháztartási jellegű mennyiség. Ennek megfelelően nem tévesztendő össze a vízfolyások hidraulikai körülményeit közvetlenül jellemző -*■ fajlagos vízhozam érté­kével. A F. ismeretében a különböző felépítésű vízgyűjtő területek jól összehasonlíthatók. Fajlagos nyomásveszteség (nyomásesés). Az egységnyi hosszúságra vonatkoztatott nyo­másveszteség. 195 Fajlagos öntözési vízigény. A vízzel ellá­tandó terület egységére eső, adott időszakra vonatkozó, felhasználásra szánt vízmennyiség. Értéke a hasznosítás jellegétől függ, és a víz­szolgáltatás tervezése során alkalmazzák. Fajlagos öntözővíz-felhasználás. A vízzel ellátott terület egységére eső, adott időszakra vonatkozó vízfelhasználás. Értéke az öntözés módjától, a növénykultúrától, a talajviszo­nyoktól és egyéb körülményektől függ. Nagysá­gát az üzemelés során határozzák meg. Fajlagos szennyvízmennyiség. A csator­nával ellátott lákosságra fejenként átlagosan jutó szennyvízmennyiség, a -*- víz fejadag 60— 90%-a. Csatornák méretezésekor, a mértékadó száraz idei szennyvíz mennyiségének meghatá­rozásához használt mutató. Fajlagos szűrőkapacitás. Az 1 m2 szűrő­felületen szűrhető vízmennyiség. A lassúszűrőké 2,4 m3/m2/nap, a gyorsszűrőké, a nyílt szűrőké 4—5 m3/m2/ó, a zárt szűrőké 8—10 m3/m2/ó. Fajlagos térfogat (fajtérfogat). Valamely homogén test sűrűségének (q) reciproka, vagyis térfogatának (V) és tömegének (m) hányadosa. v — V\m — - . Mértékegysége pl. a cm3/g v. a dm3/kg. Fajlagos turbulens diffúzió. Az egységnyi térfogatú folyadéktömeg turbulens mozgásakor keletkező energiadisszipációnak (D) az átla­gos örvényátmérő (A) négyzetének egységére vonatkoztatott értéke. A F. a Taylor-féle képlet­ből következik Minél kisebb az örvények átlagos átmérője, annál nagyobb az energia-disszipáció. Ezzel magyarázható a rácsok, a bordázott, a fogazott felületek jó energiatörő hatása. Fajlagos villamosenergia-felhasználás. A gépi úton emelt 1 m3 vízre jutó elekt- romosáram-fogyasztás. A vízszolgáltatás leg­fontosabb gazdaságossági mutatója, mert az áramköltség a víztermelés önköltségének leg­nagyobb része. A szivattyúk üzemi emelőmagas­ságától, hatásfokától stb. függ. Az ellátott terü­let domborzati viszonyai és a vízadó műtárgy (kút, akna stb.) leszívott vízszintje által meg­határozott üzemi emelőmagasság az adott tele­pülésen a F.-t nagyságrendileg megszabja. Víz­müveink F.-ának országos átlaga 0,38—0,40 kWó/m3, településenként azonban a dombor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom