Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
E
Élelmiszeripari szennyvíz 186 tálában kétirányú, mert egy-egy tagja nemcsak táplálkozóként vesz részt benne, hanem ő maga is táplálékul szolgál. Az E. kiinduló tagja mindig növényi szervezet. Az É. mindig valamelyik taghoz vezet, és nagyságrendi okok miatt legföljebb 5 tagból áll: pl. planktonalga — planktonrák — planktonevő hal — ragadozó hal — csúcsragadozó. Az É. nem zárt és rendszerint elágazó. Az É. magasabb láncszemeihez tartozó egyedek száma általában csökken. Ezt a jelenséget ábrázolja az Elton-féle piramis. A testméretek viszont növekednek. Ez a szabályszerűség az élősködőkre vonatkozólag fordítva érvényes. A különféle állatfajokra földerített É.-ok (kapcsolatok) mintegy egymás mellett haladnak, de rendszerint találkoznak, és bonyolult táplálékhálózatban szövődnek össze. (-► Produkció-biológia) Élelmiszeripari szennyvíz. A tej, konzerv, cukor, sör, szesz, élesztő, gyümölcs, hús, étolaj, zsiradék gyártásakor, ill. feldolgozásakor keletkező, sok szerves anyagot tartalmazó szennyvíz. Tisztítási technológiája igen változatos. Éles koronájú bukógát (éles szélű bukó). Olyan bukó, amelynek koronája annyira vékony, hogy az átbukó vízsugár alakját nem v. Éles koronájú bukógát nezet hosszmetsztr gyakorlatilag alig befolyásolja. A mérőbukók mind É.-ak. Élesztett iszap -- Eleven iszap Életföldrajz (biogeográfia). Az általános természeti földrajz egyik ága. A növények és állatok és az általuk alkotott életközösségek földrajzi elterjedésének és eloszlásának ismerettana. Állat- és növényföldrajzra osztható (zoogeográfia és fitogeográfia v. geobotanika). Életközösség (biocoenosis, biocönózis). A valamely élőhelyen (biotop) előforduló élőlények közössége (coenosis, cönózis). Az É. időben megismétlődő, szintközösségekből álló élőlénytársulás, a fajkombináció állandó benne, külső megjelenése, egységes környezettani igénye, anyag- és energiaforgalma és önszabályozó képessége van. Az É. élete az élettelen környezet, a növény- takaró és az állatvilág kölcsönhatásain alapul. Az -*■ életövek a vizekben néha egy É.-hez tartoznak, legtöbbször azonban több É. építi fel őket. Az É.-ek vizsgálatával, ellenőrzésével foglalkozó tudományág a ->- biocönológia. (-* Állattársulás, -*■ Növénytársulás) Életövek a vizekben. A vízi élettér ama rétegei, melyeknek meghatározott föltételei meghatározott -»■ életközösségek létét teszik lehetővé. Kialakulásukat két fő tényező határozza meg: a fény és az aljzat. Tengerben és édesvízben egyaránt három nagy életöv van: a nyílt vízi (pelágikus v. pelágiális), a vízfenéki (bentális v. profundális) és a. parti (litorális) életöv. Mindegyiknek jellegzetes élővilága van. A nyílt vízi társulások közt vannak olyanok, melyek a víz felületi hártyáját használják aljzatul. Mikroszkopikus szervezetek alkotják itt a neusztont (szupraneuszton, ha a felületi hártyán felül, infraneuszton, ha alsó felén él). A hártyán közlekedő nagyobb termetű állatok és a víztükrön kiterült növények pleuszton néven foglalhatók össze. A víz tömegében lebegve élő lények társulása a plankton. Az ugyanitt aktívan úszók a nektont alkotják. A szorosabb értelemben vett fenéken (euprofundál) a fényklíma kedvezőtlen, és így ott főleg állatok élnek (-»- Bentosz). Sekély tavakban (pl. a Balatonban) nem alakult ki ez a zóna: itt a mikrovegetáció nélküli területek az unprofundálnak (szublitorál) felelnek meg. A legváltozatosabb életöv a parti öv, a medernek az a része, ameddig nagy termetű vízinövények előfordulnak. Vertikális zónái: a valódi part (-<- Eulitorál), ez alatt az állandóan víz alatt levő rész a nagy termetű vízinövényzet határáig a fitál (phytal). A valódi part fölött a locsolás tere (szupralitorális zóna), ami fölött a szárazföld felé a partszegély (epilitorális öv) terül el. A vízfenéki és a parti öv közti átmenet az eprofundális öv (szupralitorál). Életpálya. Az átalakulással fejlődő, különféle formákban megjelenő fajok teljes átalakulásának folyamata. Ezt nevezzük a faj É.-jának. Pl. cserebogár É.-ja: pete—lárva—báb—imágó. Élettartam. Valamennyi fizikai, kémiai v. biológiai állapot fennmaradásának időtartama. Biológiai É. az egyed létrejöttétől az életnek megszűntéig terjedő időszak. Ez fajonként jellemző. Az állóeszközök É.-a a használatba vételtől a selejtezésig tartó idő. A gépek É.-át nemcsak években, hanem üzemórákban is szokás kifejezni. Az építőiparban használatos faanyagokkal kapcsolatban megkülönböztetnek természetes és gyakorlati É.-ot. A természetes É. az a legnagyobb elméleti É., amely alatt a fa kedvező körülmények között, minden légköri, vegyi, kórokozó hatás ellenére megmarad. A fa gya-
