Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
E
Esetenkénti vízigény rium, mely a bélben főleg erjedési és rothadási folyamatokat szabályoz. Jelenléte szimbiózisnak tekinthető, de legyengült szervezetben kórokozóvá válhat. Közegészségügyi fontossága, hogy jelenlétéből a víz, ivóvíz v. élelmiszer ürülék eredetű (fekáliás) szennyeződésére lehet következtetni. ( -*• Coli-aerogenes csoport, — Coli-kimutatás) Esetenkénti vízigény. A termelőnek az öntözési idényen belüli, a szükségleteinek megfelelően esetenként fellépő, az éves vízszolgáltatási szerződést terhelő, időben és vízhozamban pontosan meghatározott vízigénye, amely a vízszolgáltatás megvalósításának alapja. Esés. Hidraulikai fogalom: a vízszint csökkenésének a hosszúságegységre vonatkoztatott mértéke (geodéziai E.). Nyomás- ill. energia- változás is előidézhet E.-t. A folyamhidraulikában és a vízerő-hasznosításban (vízlépcsőmagasság) az áramló víz valamely felső és alsó szintje, ill. nyomása közötti különbség méterben kifejezett értéke. Hasznos E.: az E.-nek a turbinán hasznosított része. Szerkesztési E.: a változó E.-t hasznosító turbina méretezésének alapjául szolgáló hasznos E. Névleges E.: a változó E. jellemző értéke. A vízmozgás általános vizsgálatánál az E. valamely egyenes v. egyenessel helyettesíthető vonal geodéziai magasságának hosszegységre vonatkoztatott változása (pl. csatornák, folyók fenékesése, a vízfelszín E.-e, az energiavonal E.-e stb.). Az E. jele általában: I, mértékegysége cm/km, ill. %-ban v. %0-ben fejezik ki; vízlépcsőkkel, turbinákkal kapcsolatban az E. jele: H, mértékegysége m. Esésnövelő berendezés. A kis esésű vízerőmű esését növeli abban az időszakban, amikor az érkező vízhozam a -*■ kiépítési vízhozamnál nagyobb és a vízfölösleg energiája egyébként kárbaveszne. A fölösleges vízhozamot, ill. annak egy részét -*• surrantó bocsátja le nagy sebességgel a szívócső mögé, és fölgyorsítja a használt üzemvizet, ezáltal az alvízszint süllyed, a hasznos esés pedig nő, így külön gépi berendezés nélkül hasznosítható a kiépítési vízhozam feletti vízhozam energiájának egy része. (-<- Esés) Esésnövelő szivattyútelep -► Szivattyú- telep Eséstorzítás. Az a szám (n), amely megmutatja, hogy a prototípus és a kisminta homológ eséseinek (/' és I") viszonyszáma milyen mértékben különbözik az egységtől; «=/"//'. 180 Az E. fogalmát főleg vízfolyások kismintavizsgálatában használják. Az E. oka a vízfolyások kismintáiban érvényesülő sebességek fokozására való törekvés. Eséstörés. A folyóvölgy, ill. a mederfenék esésében geológiai okok v. mesterséges beavatkozás következtében beálló, átmenet nélküli, törésszerű változás. A hirtelen eséscsökkenést követően csökken a víz sebessége és hordalékszállító képessége, ezért az ilyen E. környezetében hordaléklerakódás (-► Mederemelkedés) következik be. Ilyen hely a Felső-Dunán Palko- vicovo (Szap) környezete. Esésnövekedés esetében a töréspont környékén általában -► kimélyülés következik be. Esésveszteség. A nyílt csatornákban fellépő energiaveszteség köznapi elnevezése, ha a vízmélységhez (helyzeti energia) képest a sebességmagasság (mozgási energia) elhanyagolható. Többnyire két vízszint (a felvíz és alvíz) különbségeként, vízoszlopban mérjük. (-*- Energia) Eső -*■ Csapadék Esőágyú. Nagy teljesítményű szórófej. Általában traktorral hajtott szivattyú működteti. Szórási távolsága 50 m, vízszállítása 40 1 /sec fölött van, s így egy állásból viszonylag nagy terület öntözhető. Esőszerű öntözés. Az — esőztető öntözés másik szokásos elnevezése. Esővíz tisztítása. Az egyesített csatorna- hálózatban a hirtelen lezúduló zápor első 10—15 percében leeső víz tisztítása. A zápor az utak, utcák felszínéről olyan nagy mennyiségű hordalékot és szennyet sodor a csatornába, hogy az akkor elfolyó víz szennyezettsége megközelíti, esetleg meghaladja a tömény szennyvízét. Kis vízhozamú befogadó ezzel a szennyeződéssel nem terhelhető. Az E. a következő műtárgyak beépítésével végezhető el: a) merülőfalas túlfolyó; b) durvarács; c) homokfogó; d) ülepítő, tároló v. szakaszos működésű esővízülepítő v. ülepítőtároló, ill. -*• visz- szatartó medence. (-+ Csatornázási rendszer) Esővízülepítő. Az egyesített rendszerű csatornahálózatból a hirtelen zápor első 10—15 percében érkező, szennyezett esővíz tisztítására szolgáló, szakaszos működésű műtárgy. A szennyvíztisztító telepet megkerülő csatornába építik be. Az E. nagy térfogatú ülepítőmedence, amely a zápor kezdetén megtelik esővízzel, a szennyeződés nagy része leülepszik benne, majd ha megtelt, a már hígítottabb esővíz túlfolyik rajta. A zápor megszűntével az E.-ből az üledéket a benne maradt vízzel együtt a szennyvíztisztító berendezésbe szivattyúzzák át. (— Csatornázási rendszer)
