Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
A
Abszolút nyomás gasság). Valamely kiválasztott szintfelülettől (rendszerint a tenger szintfelületétől) mért merőleges távolság. Ezzel a geodéziai fogalommal a magasságmérések és magasságjelölések egyértelművé tehetők. Abszolút nyomás. A vizsgált pontban érvényesülő teljes nyomás. A gyakorlatban: a légnyomás és a nyomás összege. Dimenziója PL-2, gyakoribb mértékegységei: kpm ~2, kpcm ~2, Mpm “2, at, atm. A fizikai atmoszféra 0 C° hőmérsékletű, 760 mm magas, 13,5951 gcm ~3 sűrűségű higanyoszlop g — = 980,665 cms ~2 (normálértékű) nehézségi gyorsulásnál érvényesülő nyomása. Ezt nevezzük egyszerűen: atmoszférának. Jele: atm; a műszaki atmoszféra (jele: at) 10 m magas, 4 C° hőmérsékletű vízoszlop hidrosztatikai nyomása. 1 atm = 1,03323 at = 1,01325 bar = 760 torr. Abszolút vízkészlet. A kisvízi készlet megjelölésére használt helytelen kifejezés. Abszorpció (gáznyelőképesség). A gázok oldódása — vegyi átalakulás nélkül — folyadékban v. szilárd testben. A víztisztításban hasznosított jelenség. (-► Deklórozás) Abszorpciós spektroszkópia. A fényelnyelésen alapuló színképelemzés. Lényege: két azonos spektrális összetételű és 70 intenzitású fénysugár közül az egyiket a vizsgálandó anyagon, többnyire oldatán bocsátjuk keresztül, miközben a sugárzó energia egy része abszorbeálódik és az intenzitás /-re csökken. A másik fénysugár, elvileg gyöngítés nélkül, többnyire a tiszta oldószeren keresztül jut az érzékelőbe (szem, fotocella stb.). A tulajdonképpeni mérés abban áll, hogy megfelelő fénygyöngítő berendezéssel a gyöngítetlen sugárzás intenzitását addig csökkentjük, amíg a két sugár az érzékelőben azonos hatást nem kelt. Az A. részterületei: a -»■ kolorimetria és a -*■ fotometria. Ez utóbbi eszközei a fotométerek. Legismertebb a látható fénnyel dolgozó Pulfrich-féle és a két fényelemes Lange-féle. A fotométerek színszűrői a fényforrás fényéből csak keskeny spektrumtartományt bocsátanak át. Az A. részterülete még a spektrometria (spektro- fotometria) is. Eszközei a spektrométerek (spektrofotométerek), amelyek a fényforrás fényét monokromatikus színképvonalakra bontják fel. A mérési adatok alapján szerkesztett v. a készülék által automatikusan regisztrált abszorpciós görbék a minőségi azonosítás fontos eszközei. Az A. módszerei a vízanalitikában nélkülözhetetlenek a kis koncentrációjú (10 _s—10 - 6 mol /1) szennyeződések meghatározásában és bonyolult összetételű szerves szennyezők (pl. peszticidek) fölismerésében. (-*■ Spektroszkópia, Koncentráció-egységek, -*■ Minőségi elemzés) Abszorpciós szennyvíztisztítás. Bizonyos anyagok abszorpciós tulajdonságának felhasználásával végezhető eljárás. Az aktív szén, koksztörmelék, tőzeg, kaolin, faforgács stb. a saját felületén sűríti a kiválasztandó szennyező anyagokat. Abszorpciós tényező Levegőelnyelő képesség AC-cső (azbesztcementcső). Nagy szilárdságú cementből és azbesztből készített cső. Az azbeszt szerves rostanyagot nem tartalmazhat. Természetes színe világosszürke. Az A. fűrészelhető, fúrható és reszelhető. -*• Lefolyó- és -+■ nyomócső minőségben kerül forgalomba. Acél Vas Acélforgácsos szűrő (Rostex-szűrő). A vízben levő oxigén eltávolítására szolgál. A zsírtalanított acélforgácsot gyorsszűrőben helyezik el. A szűrés során a vas oxidálódik és leköti az oxigént: 4 Fe + 3 02 = 2 Fe203. Acéllemezből hegesztett cső. Többnyire a kereskedelemben kapható, kész gyártmányú csöveknél nagyobb 0-jű, vízvezetékek fektetésekor v. gépházakban használatos cső. Korrózióra érzékeny, így talajba csak fokozott védelemmel fektethető. Acélsaru -*• Saru Acéltuskós betét. Húzott, nyomott v. hajlított elemek összekapcsolására használt négy- szögletes acélbetét. Az acéltuskók csavarokkal adják át az erőhatást a fémhevedereknek. Acidimetria (savmérés). Savanyú oldatok savkoncentrációjának megállapítására szolgáló -*■ térfogatos elemzési eljárás. (-► Koncentráció-egységek, -► Savasság) Acidofil szervezetek. A savanyú kémhatású (pH < 7) termőhelyen (környezetben) élő lények gyűjtőneve. Adagoló (dozátor). A víztisztításban szükséges, meghatározott mennyiségű csírátlanító-, derítő-, lágyítószerek vízbe juttatására szolgáló készülék. Az adagolandó szerek halmazállapota szerint gáz-, folyadék- és por-A.-t különböztetünk meg. Az A.-k szerkezete az időegység alatt vízbe juttatandó szer mennyiségének, az adagolás megkívánt pontosságának megfelelően változik. Más-más szerkezetű A.-t használnak aszerint is, hogy a szert szabad felszínű vízbe (gravitációs adagolás) v. nyomás alatt álló zárt vezetékbe (gépi adagolás) kell juttatni. Az A.-k főbb részei: az adagolandó szer tartálya, az adagolást beállító, a vízbejuttatást és a keverést végző szerkezet. (-► Folyadékadagoló)
