Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

C

Cölöpfa és csúcsellenállás útján adja át a mélyebben fekvő teherbíró talajra. Teherátadás szempont­jából a C. lehet a) támaszkodó v. álló; b) lebe­gő; c) talajtömörítő. Anyaga szerint lehet fa, beton, vasbeton és acél. Az építőgyakorlat vég­leges célokra legelterjedtebben a vasbetoncölö­pöket alkalmazza. C.-özés a mélyalapozás legrégibb és legegy­szerűbb módja. Célja a kedvezőtlen teherbírású talajoknál a közvetett teherátadás. C.-járom. Levert v. talpgerendán nyugvó cö­löpök vízszintes andráskeresztes összekötésével létrehozott olyan szerkezet, amely a cölöpök együttes működését és hatását biztosítja. Provi­zóriumok építésénél, folyómedrekben elhelye­zett, ideiglenes állványzatok készítésénél alkal­mazzák. C.-rács. Partfalak, kikötők, támfalak építésé­nél használatos több cölöpből álló, a cölöpök felső részén koszorúgerendával v. vasbetonfö­démmel összefogott szerkezet. A C.-rács vas­beton, esetleg acél- v. facölöpökből készül. Cölöpfa Pilótafa Cölöpfal -*■ Cölöp-szádfalazás Cölöpjárom. Levert v. talpgerendán nyug­vó facölöpök vízszintes és andráskeresztes össze­kötésével készített, a cölöpök együttes működé­sét és hatását biztosító szerkezet. Az ideiglenes építmények, a folyómedrekben elhelyezett híd­építési állványzatok kedvelt szerkezete. Leg­inkább a bekövetkezett töltésszakadás ki- szélesedése ellen a töltésfők biztosítására alkal­mazzák. A töltésfőket (töltéscsonkokat) járom­szerű művel kell körülfogni, és ellenálló anyag­gal kell burkolni. A C. víz felőli szárnyát biz­tonságból a töltés ép oldalán a szakadás szélein túl kell vezetni, és bekötőgerendákkal kell rög­zíteni. Már a cölöpök leverése közben gondos­104 kodni kell a C. lábazatának biztosításáról. Ez a leggyorsabban földeszsákokkal érhető el. Jó eredményt ad a -*■ kőhányás, rőzsehenger alkalmazása is. Cölöpözés. A különféle rendeltetésű anyagú és méretű cölöpöknek a terv szerint megjelölt helyére való juttatása. Az előre gyártott cölö­pöket általában veréssel, ritkábban öblítéssel juttatják a rendeltetés szerinti mélységbe. A hely­színen gyártott cölöpöknek fúrással, öblítéssel, veréssel v. robbantással készítenek lyukakat. Cölöprács. A mélyebben fekvő teherbíró talajra való teherátadási szolgáló vasbeton v. fa szerkezet. A partfalak v. kikötők platóit felül koszorúgerendával összefogott cölöpökre épí­tik. Cölöp-szádfalazás. A kisebb méretű és kezdődő töltésszakadások elleni védekezés egyik módja. Szorosan egymás mellé vert 2,0 m hosszú 0,15 m átmérőjű cölöpökből áll. Cél­szerű a C. elé — a cölöpök kimosásának meg­akadályozására — -*■ földeszsákokat helyezni. A teljes vízzárás végett az első C. mögött 1,2—­1,5 m-re legtöbbször második C.-t is kell verni. A C.-ok közét földes szalmával, földdel kell ki­tölteni és ledöngölni. Cölöpverő állvány ->- Cölöpverő gép Cölöpverő gép. A cölöp v. szádpalló leve­résére szolgáló munkagép. Két fő részből, az állványból és a kosból (cölöpverő kalapács) áll. A cölöpverő állvány sínen mozgatható vas­szerkezet, melynek vaskerekes futóműve az idomacélból hegesztett alapkerethez csatlako­zik. A verőkos vezetésére szolgáló függőleges oszlop az alapkeret fölött csuklósán kapcsolódva helyezkedik el. Az oszlopot az alapkerethez oldalt és hátrafelé acélrudazattal, ill. huzallal horgonyozzák ki. Az alapkeretnek az oszloppal ellentétes oldalán helyezik el a csörlőberende- zést, mely egyben ellensúly is, és a leverendő cölöpök, valamint a verő­kos beemelésétis szolgálja. A verőkos ejtő v. ütő rendszerű lehet. Az ejtőkos nagy súlyú — 200—4000 kg — acél­öntvény, mely csúszóve­zetékkel illeszkedik az állvány oszlopához; az állvány felső részén levő kötélcsigán átvetett, a koshoz kötött drótkötéllel emelkedik föl kézi v. gépi csörlő segítségével. Ré­gebben használták az ún. istrángos cölöpverőt is. Cölöpjárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom