Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
B
93 Burkolat nált műtárgy: olyan körvályú, melyet az elő- és ti tóderítő tartályok felső részébe építenek be a derített víz gyűjtésére és elvezetésére. Bukóhát. A duzzasztómű mozgatható nyílászáró szerkezetének az a csaknem vízszintes, ívelt felső eleme, mely lehetővé teszi a tábla fölötti zavartalan vízátbukást. (->■ Kettős kam- pós táblás gát) Bukók. Olyan műtárgyak gyűjtőneve, amelyeken a víz átbukással jut át. A felvízi energiatartalom (ill. közelítően a korona feletti vízállás) ismeretében alkalmasak a vízhozam megBukó határozására. Vízszállításuk Q_ — AH" alakú összefüggéssel határozható meg, amelyben az A bukótényező az átfolyási szelvény alakjától függ (négyszögszelvénynél 3/2, háromszögnél 5/2). Többféle típusuk ismert (->- Poncelet-, -*• Bazin-, Thomson-, ->- Cipoletti-bukó). A gyakorlati szelvényű bukó olyan műtárgy, amelyen a bukókorona vízfolyás szerinti kereszt- metszete könnyen megépíthető, és hidraulikai szempontból kedvező. Bukógát: a vízfolyás medrébe épített műtárgynak az á része, amelyen a beépített akadály előtt megemelkedett víz átbukik. Jellemző adatai: a magassága (a fenékhez v. az alvízhez viszonyítva), a szélessége (amely mentén a víz átbukik) és az át- bukási magasság (a duzzasztott vízszint és a gát koronája közötti magasságkülönbség), s végül az alalia. Alak szerint megkülönböztetünk széles ko: májú és éles szélű bukógátakat. Bukó körvályú. A bukótölcsérrel azonos rendeltetésű vízszűrő szerkezet. Bukótölcsér. A víztisztításban alkalmazott szűrőtartályok felső részében, a szűrőanyag fölött kb. 0,5 m magasságban a tartály fedőrészéhez erősített, a nyers víz bevezetésére, ill. az iszapvíz levezetésére szolgáló tölcsér. Bulldoglemez. A fa tartószerkezetek elemeinek összekapcsolására használt -*■ karmos betétek egyik megoldása. Bulldózer -*• Földtoló gép Bundázás. Az árvízvédelmi töltések rézsűin alkalmazott részleges töltéserősítési mód régebbi elnevezése. Bunker Darabosanyag-tároló Búraszifon. Bűzelzáró szerkezet: a vízgátat a lefolyószelep nyúlványának egy bővebb, tisztítás céljából levehető csőbe való vezetésével alakítják ki. Mosdókhoz, mosogatókhoz használják. Burdigalai. Az alsó miocén kor felső emelete. Burdin, Claude (1790—1873) francia fizikus, a géptan elméleti alapjainak egyik kidolgozója (1815); a reakciós turbina feltalálója. (1824). Burkolat. A felületek különböző behatásoktól való megvédését, díszítését szolgáló — természetes, mesterséges anyagokból készült — fedőréteg. A lefedett felület és a fedőanyag között belső szerkezeti kapcsolat nem, ill. csak kivételes esetben jön létre. Fedőanyag céljára helyszínen felhordott v. előgyártott anyagok szolgálnak. Vízépítésben különös fontossága van a folyók, tavak, csatornák partvédelmét szolgáló gyepburkolatnak, rőzseburkolatnak, a különböző minőségben készített kőburkolatoknak (egyszerű kőburkolat, ékelt kőburkolat, idomított kőburkolat) és betonburkolatnak. Anyaguk szerint a B.-okat a következőképpen lehet csoportosítani: I. Növényi B.: 1) élő növényi B.: a) a gyepesítés; b) gyeptég- lázás; c) élő rőzseterítés; d) rőzsefonás; e) dugványozás ; 2) nem élő növényi B.: holt rőzseborítás. II. Kő-B.: a) közönséges kő-B; b) ékelt kő-B.;. c) idomított kő-B.; d) vagdalt kő-B. III. Beton-B.: a) nagylap-B.; b) kislap-B.; c) kocka-B.; d) helyszínen készített vasbeton B.; e) előre gyártott vasbeton B. IV. Egyéb B.: a) tégla-B.; b) talajbeton B. A növényi B. esetében a meder biológiai védelmet kap. A szilárd B.-tól megköveteljük a fagyállóságot, a térfogatállandóságot, az idomuló- képességit és a növényekkel szembeni ellenállást. Mindezeknek legjobban a kőanyagú B.-ok felelnek meg, de ezek jó és tetszetős készítése különleges szakértelmet követel. Újabban főleg.
