Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
4. Módszerek
a keresztszelvények felvételét maga a tervező végzi, (gy lehet legjobban megismerni magát a vízfolyást is. A felvételkor a vízszintet minden szelvényben mindkét parton be kell mérni;- a hossz-szelvényt a helyszínrajz szelvényezése és a felvett keresztszelvények alapján kell felrakni. Gyakran nem elegendők a keresztszelvények a meder mélységi viszonyainak érzékeltetéséhez, ezért a keresztszelvények helyét és adatait már a felvételkor úgy kell megválasztani, hogy a két keresztszelvény közé eső helyi mélyedések, zátonyok, küszöbök, az ezek okozta vízszintváltozások a hosszszelvényen megbízhatóan ábrázolhatok legyenek;- a völgy jellemző szelvényeiről felvételt kell készíteni. Ezek legalább 1,0 m-rel magasabban végződjenek, mint az ártér széle. Közelekedési vonalak, egyéb, a völgyet keresztező kiemelkedő létesítmények vonalában mindig fel kell venni völgyszelvényt, ezen mind a terepet, mind a mesterséges létesítmény koronaszintjét és műtárgyait ábrázolni kell. Haspnlóan kell eljárni a völgyben futó vonalas létesítmények jellemző pontjainál;- a tervezési munkának előfeltétele a vízfolyás hidrológiai jellemzése. Kisvízfolyásaink túlnyomó részének hidrológiai feltárása nem kielégítő, statisztikai feldolgozáshoz vagy nem állnak rendelkezésre megfelelő hosszúságú adatsorok, vagy ha ilyenek vannak is, ezek nem homogének. Ezért az árvízhozamok meghatározásánál legtöbbször árvízi képletekre, vagy más közelítő eljárásokra vagyunk utalva. Ez különösen 100 km2-nél kisebb vízgyűjtőknél nem jelenti azt, hogy az így meghatározott vízhozam a mértnél kisebb megbízhatóságú, mert egy beavatkozás (erdőirtás, művelési ágváltozás, mederrendezés stb.) annyira megváltoztathatja a lefolyási viszonyokat, hogy korábbi, esetleg meglevő adatsorok a területre már nem lesznek jellemzőek. Az árvízi csúcshozamok meghatározása önmagában nem elegendő. Ha legalább közelítően is, de meg kell szerkesztenünk a vízfolyás árhullámképeit, ismernünk kell az árhullámok levonulási időtartamát és tömegét is. Az árvízi hozamokkal egyenlő fontosságú a mederalakító vízhozam ismerete. A mederalakító vízhozam meghatározható a gyakorlatot kielégítő pontossággal csapadékszegény, de nem aszályos időben végzett néhány vízhozamméréssel;- hasonló körültekintéssel kell meghatározni a környezetvédelmi tervrész alapadatait is. Ennek része a tájvédelem, a tájfejlesztés, a vízfolyás és a víz mente környezeti adottságainak, lehetőségeinek és élethelyeinek védelme és fejlesztése (környezetvédelem), továbbá a vízfolyástól függő fajok, társulások védelme (természetvédelem). A környezetvédelmi tervrész kidolgozásának a mélységét a vízfolyás méretei, illetve a táj jelentőségétől függően kell előírni. Ettől függ a kidolgozásban részt vevők szakmai összetétele is. A továbbiakban a jelentős, fontos tájegység részére javasolt átfogó terv és tanulmány tartalmát tárgyaljuk. Kidolgozása érdekében el kell készíteni a vízfolyás és víz mente biológiai leltárát, az élőhelyek és az élőlények számbavételét. Ehhez meg kell állapítani a vízfolyás szemre is megkülönböztethető szakaszait: — az eltérő szárazföldi környezetnek (erdő, rét, kaszáló, szántóföld, legelő, homokbucka, település stb.), — a növényállományoknak (hínáros, nádas, gyékényes, sásos, magaskórós, füzes stb.), — a fenék minőségének (sziklás, köves, kavicsos, homokos, iszapos, tőzeges stb.), — a medermorfológiai viszonyoknak (zuhatag, sellő, sebesvízű, lassú folyású, pangó, kanyargós, egyenes, zátonyos stb.) megfelelően. 32
