Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
4. Módszerek
4. MÓDSZEREK Az előző fejezetekben tárgyalt helyzet, szemlélet és módszerek helyett új megközelítést kell keresnünk a kisvízfolyások szabályozásához, hogy azok megfeleljenek a víz- gazdálkodás, a gazdasági élet, a lakosság és természet követelményeinek egyaránt. Ez az új megközelítés okos kompromisszumok sorozatára kényszeríti a szabályozást végző vízmérnököt. A szemlélet első, legalapvetőbb tétele az, hogy annak érvényesülnie kell a szabályozás teljes tevékenységében, a rendezési koncepció kialakításától kezdve a kivitelezési munkákon át a fenntartási és üzemelési gyakorlatig, tehát átfogónak kell lennie. Hogy ezt elérhessük, át kell gondolnunk a teljes folyamatot és annak minden eleméhez hozzárendelni az ökológiai rendszert, a természetet óvó műszaki, biológiai vagy mezőgazdasági intézkedéseket. Az intézkedések gyakorlati megvalósításának az új szemléletű (gyakran elég régi, nem egyszer már elfelejtett) megoldásait is tárgyalni kell, figyelembe véve a mai társadalmi és technikai lehetőségeket és megszorításokat egyaránt. Ezért a következőkben az előkészítés és tervezés, a kivitelezés módszerei, a fenntartás és üzemelés szervezése és a műszaki ellenőrzés fázisait kell áttekinteni. A hidrológiai, hidraulikai tervezés eddigi gyakorlatát ki kell egészíteni az ökológiai elemek megfelelő változtatásaival is. A rendezési terv készítésekor az eddigi terveket az általános és a részlettervek, sőt a kiviteli tervek szintjén egyaránt ki kell egészíteni a környezeti hatás tanulmánnyal, amelyet a műszaki tervezéssel párhuzamosan, azzal egyidőben kell elkészíteni úgy, hogy egymásra hassanak az információk. 4.1. Előkészítés, a feltárás, a tervezés során alkalmazott módszerek; a koncepciók lefektetése A továbbiakban vízfolyás alatt a medret és hozzá tartozó környezetet értjük. A vízfolyásrendezés fogalomkörébe tartoznak mindazon beavatkozások, amelyek az árvizek és a hordalék kártétel nélküli levezetését vagy visszatartását, a meder állandósítását, a vízfolyás vizének hasznosítását, a környező völgyfenék talajvízszint szabályozásának lehetővé tételét és a vízfolyás ökológiai viszonyainak megtartását, vagy javítását célozzák. A vízfolyásrendezés eddigi gyakorlata arra törekedett, hogy a rendszer hidrológiai elemeiből — mint adottságból — kiindulva célját a hidraulikai elemek változtatásával érje el. Ökológiai természetű meggondolások jóformán sohasem játszottak szerepet. Az ilyen, tisztán technikai szemléletű vízrendezés módszerei is sokat fejlődtek. Ennek eredményeként ma már általánossá kezd válni az a nézet, hogy a vízfolyást olyan paraméterekkel kell rendezni, melyek a meder dinamikus egyensúlyát hosszú időre biz24
