VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
91 egyrészt a művelés, másrészt a rentabilitás, illetve üzemszervezési viszonyok megkövetelnek. Az elmúlt évtizedekben és legújabban is egyre újabb próbálkozások történnek ebben az irányban. Ezek közül emelünk ki néhányat, mint olyanokat, amelyek adott körülmények között jelentőségre tehettek, illetve tehetnek szert, s jó áttekintést nyújtanak az irányzatokról. BOGUSEVSZKIJ [l956j egy olyan kétoldali vizellátásu (el- lenáramoItatásos) rendszert ismertet, mely üzemen belüli nyilt vizelláto csatornákkal van kapcsolatban (16, ábra). A porózus anyagú nedvesitőcsövek a rétegvonalak irányában futnak. Párhuzamos rendszer gondoskodik a csövek szellőztetéséről és átmosásáról. Az egyenletes nyomáseloszlás mellett, a kialakítható méretek nagysága tartozik a rendszer előnyéhez. SEJNKIN [l968j egyirányú vizellátásu rendszert mutat be hossz- és keresztirányú elrendezésében, ugyancsak párhuzamos átmosó csőrendszerrel. A nedvesítő csövek hossza 200-250 m, az öntözés irányába eső lejtés (1-8 °/oo) esetén 250-4-00 m lehet. Az átmosó rendszert az öntözőrendszerrel összekapcsolva zárt körvezeték létesíthető, ilymódon az átmosórendszer nyomáskie- gyenlitésre is felhasználható. Az elrendezést a 17/1. és 17/2. ábrák szemléltetik. Érdeklődésre tarthat számot az az elrendezés, amelyet a torinói mezőgazdaságtudományi kar kísérleti területén TOURNON és CROCIONI professzorok irányítása alatt valósítottak meg [L’IRRIGAZIONE, 1967"] vékony műanyag csövekkel, s amely szintén alkalmasnak látszik nagyüzemi felhasználásra. A berendezés sémáját szántóföldi növények és gyümölcsösök öntözésére a 18/1, ill, a 18/2. ábrák mutatják be. Az egymástól 2 m távolságra fektetett nedvesitőcsövek aknákban csatlakoznak az osztóvezetékhez és zárt körvezetékes rendszert alkotnak. A nedvesitőcsövek vízellátása itt is két oldalról történik, hosszuk 100 m.
