VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
64 mellett. Egyoldali vízellátásnál - szovjet típustervek szerint 0,0015 - 0,002 esésnél a csövek hossza nem haladhatja meg a 200-300 m-t. Ezek az értékek jellemzők a Szovjet irodalmi közlésekre, mig egyéb adatok átlagosan 100 m körüli nedvesitő- cső hosszakat javasolnak, még kétoldali vízellátó rendszerben is [l’irrigaziohe] . ZAVODNOV és MOROZOV [1962] hidraulikus működtetésű nyomás-szabályozó szelepeket ismertetnek, amelyeket akár közvetlenül a nedvesítő csövekben, akár az ezeket vizzel ellátó osztóhálózatban elhelyezve biztosítható a nyomás egyenletessége. A nedvesedés problémája, s ezzel a vezetékek hossza és egymástól való távolsága a nyomás nélküli vizzel végrehajtott felszin alatti öntözésnek hasonlóképpen problémája, E kérdéssel átfogó munkájában DÖRTER ^1962^] részletesen foglalkozott. Az alábbiakban e munka alapján ismertetjük az idevonatkozó, s eddig legkomolyabban értékelhető eredményeket. DÖRTER vizsgálatait a már ismertetett csövekkel végezte, amelyeket 0,5 m mélységbe átlagosan 0,1 % eséssel fektetett. A vízadagolást a csövekbe folyamatosan, nyomás nélkül végezte, a napi folyóméterenkénti vizadag 10-20 liter volt, amelyet irodalmi adatok alapján vett fel, tekintettel arra, hogy a nedvesség terjedése közepes talajban a vezeték két oldalán kb. 2-3 m-re tehető,ami fm-ként 4-6 m-t jelent. Erre 10-20 litert adva, ez 1,6 - 2,5 illetve 3,3 - 5,0 liter víznek, vagy mm vizoszlopnak felel meg p m -énként. DÖRTER a talajok jellemzésére a Kuron-féle higroszkópos- ságot (hy) választja, mivel ez szerinte olyan talajfizikai jellemző, amely a viz eloszlására és mozgására ható tényezők lényeges részét magában foglalja. Kísérletei nyomán általánosságban megállapítja, hogy 1. a nedvesítő csövek hosszát a vízadagolás és a talaj vizfelvevőképessége közti egyensúly esetén a viz által
