VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
33 elvéhez, addig a másik legnagyobb kutatómunkát végző Németországban viszonylag magas nyomás értékekről elindulva, jutottak el - elsősorban Janert munkássága nyomán az-alacsonyabb nyomásokhoz, illetve ahhoz az elvhez, hogy a talajba csak annyi vizet szabad vinni, amennyit ez, tulajdonságai alapján,felvenni és továbbvezetni képes, vagyis az öntözővíznek a csőhálózatban való nyomásnélküli vezetéséhez DÖRTER, 1961 . E Janert és tanítványai által követett vonal mellett [jANERT, 1937, 1952, 1964, 1955; WAGNER, 1939] a II. világháború után, a talaj szivóerejének a nedvességtartalom függvényében kifejezett változásaira vonatkozó kutatások előrehaladásával [SEKERA, 1951; KAUSCH, 1955] e szivóerők meghatározásával lehetőség nyilt olyan eljárások kialakítására, amelyek szakaszos Üzemű vízadagolással működnek nyomás alkalmazásával. Ennek alapelve, hogy a rendszerben olyan nyomást alkalmaz, amely kisebb a talaj könnyen mozgó víztartalmát megkötő tenziónál, s igy nem tudja a vizet a csőrendszerből a talajba nyomni. [SEKERA 195l] megállapitása szerint a talaj durva pórusai (30-60^) által tartott vizet 0,05 - 0,1 atm. nagyságú szivónyomással a közepes pórusok vizét (30-3J*.) 0,1 - 1,0 atm. nagyságú szivónyo- mással lehet a talajból eltávolitani. Az üzemi nyomást tehát a rendszerben 0,1 atm. alatt kell tartani. STAUCH, ^1954] szerint a gyakorlatban beigazolódott, hogy általában 0,03-0,05 atm. nyomás már elegendő, hogy pl. 100 m hosszú csöveket e- gyenletesen meg lehessen vizzel tölteni. Az ennyire alacsony nyomás esetében a talaj képes a csövekből a vizet saját törvényszerűségeinek megfelelően felszívni, elosztani és tárolni. A mai gyakorlat (itt egyelőre főként csak kisérleti gyakorlatról beszélhetünk, egyes nem nagy terjedelmet képviselő esetektől eltekintve) tehát alapvetően kétféle nagyságrendű nyomással dolgozik. 1. Igen alacsony nyomással, ezt általánosan h = 10 cm alatt határozhatjuk meg ^DÖRTER, 1961; OSZTAPCSIK, 1961, 1962],
