VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
24 talajok és tőzeges láptalajok vízháztartásának a növénytermesztés igényei szerinti szabályozására. E berendezés utolsó- rendű elemei vakonddrének (részletesebben lásd a következő fejezetben), amelyeket 0,7-0,9 m mélységben, viszonylag nagy, 20-25 cm átmérővel alakítanak ki egymástól 5-10 m távolságra. Ezek gyüjtőárkokhoz csatlakoznak, amelyek egy oldalról betorkoló drének esetén 200, kétoldali betorkolásnál 400 m távolságra épülnek. A gyüjtőárkok vizüket a főgyűjtőcsatornákba vezetik, hogy aztán ezek a befogadóba továbbítsák. A rendszert tározó egésziti ki, amelyből öntözés idején a vizutánpótlás történik. Ezt zsilipeléssel valósítják meg úgy, hogy a tározóból gravitációsan, vagy esetleg emeléssel a vizet a gyűjtőrendszerbe adagolják, ahonnan az visszaduzzasztással kerül a vakondcsőhálózatba. A talajvizszint emelkedésének intenzitása ilyen üzemben átlagosan napi 6-11 cm. A talaj nedvességtartalmának összefüggését a talajvíz- szinttel tőzegtalajon a következő összefüggéssel fejezik ki: W = 95 - 45 (H - h)2 ahol: H ... a talajvizszint mélysége, m h ... a fedőréteg mélysége, m W ... a talaj nedvességtartalma a szabadföldi vizkapa- citás %-ában. Az öntözőviznorma értékét a következő összefüggéssel számítják: m = 10 E t + PH (f2 - J*'1) - lOcxCs ahol: m ... az öntözőviznorma, m3/ha E ... az átlagos napi evapotranszspiráció az öntözés időszakában, mm t ... az öntözés időtartama, napokban P ... az aktiv talajréteg (gyökérzóna) átlagos pórustérfogata, %, H ... az aktiv talajréteg vastagsága, m
