VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)

1. Bevezetés

1. BEVEZETÉS

Az öntözőmódszerek (a vizadagolás) fejlesztésével a termesztés igényeit (egyenletesség és pontosság) magas szinten kielégítő megoldásokkal foglalkozó széleskörű kutatómunka mind a felületi, mind az esőszerü öntözés területén meghozta eredményeit. Ezek bir.tokában a tervező és üzemeltető céltudatos munkája olyan alapokat kapott, amelyek biztosítják e munka hatékonyságát vizkészletgazdálkodási és termesztési szempontból egyaránt. A szóbanforgó kutatómunka azonban az eredmények mellett feltárta azokat a korlátokat is, amelyekkel az említett öntözőmódszerek rendelkeznek és amelyek behatárolják az ezek alkalmazásával elérhető hatásfok értékét. Továbblépést a módszerek körének szélesítése jelenthet, olyan módszerek bevezetésével, amelyek lehetőségeikben túllépnének a jelenleg ismert kereteken, s fejlődést jelentenének az öntözővíznek a növények gyökérzónájába megfelelő mennyiségben való közvetlen odajuttatása utján. Az altalaj öntözés, - vagy a többi öntözőmódszerhez viszonyított következetesebb szóhasználat szerint,- felszin alatti öntözés, alapkoncepciójánál fogva ilyennek i- gérkezik.

Ma természetesen még távol vagyunk attól, hogy a többi módszerrel egyenrangú harmadikként beszélhessünk róla. Használatba vételének ma még számos akadálya van, de mezőgazdaságunk, illetve mezőgazdasági üzemeink mai és perspektivikus színvonala feltétlen azt sugallja, hogy időszerű elmozdítani e módszert abból a helyzetéből, ami neki hazánkban eddig jutott: lényegében a harmadik fajta öntözőmódszernek kijáró futólagos, szinte csak fogalmi szintű ismertetés. (Eltekintve itt most attól a néhány kísérlettől, és többé-kevésbé sikeres próbálkozástól, amelyre különböző kutatási intézményeknél már az eddigiekben is sor került és amelyekről a következőkben szólunk.)